Jó 10
1 Minha alma está cansada de minha vida. Darei liberdade à minha queixa sobre mim; falarei com amargura de minha alma.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Direi a Deus: Não me condenes; faz-me saber por que brigas comigo.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 [Parece] -te bem que [me] oprimas, que rejeites o trabalho de tuas mãos, e favoreças o conselho dos perversos?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Tens tu olhos de carne? Vês tu como o ser humano vê?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 São teus dias como os dias do ser humano, ou teus anos como os anos do homem,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Para que investigues minha perversidade, e pesquises meu pecado?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Tu sabes que eu não sou mau; todavia ninguém há que [me] livre de tua mão.
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Tuas mãos me fizeram e me formaram por completo; porém agora tu me destróis.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Por favor, lembra-te que me preparaste como o barro; e me farás voltar ao pó da terra.
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Por acaso não me derramaste como o leite, e como o queijo me coalhaste?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 De pele e carne tu me vestiste; e de ossos e nervos tu me teceste.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Vida e misericórdia me concedeste, e teu cuidado guardou meu espírito.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Porém estas coisas escondeste em teu coração; eu sei que isto esteve contigo:
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Se eu pecar, tu me observarás, e não absolverás minha culpa.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Se eu for perverso, ai de mim! Mesmo se eu for justo, não levantarei minha cabeça; estou farto de desonra, e de ver minha aflição.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Se [minha cabeça] se exaltar, tu me caças como um leão feroz, e voltas a fazer em coisas extraordinárias contra mim.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Renovas tuas testemunhas contra mim, e multiplicas tua ira sobre mim; combates vêm sucessivamente contra mim.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Por que me tiraste da madre? [Bom seria] se eu não tivesse respirado, e nenhum olho me visse!
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Teria sido como se nunca tivesse existido, e desde o ventre [materno] seria levado à sepultura.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Por acaso não são poucos os meus dias? Cessa [pois] e deixa-me, para que eu tenha um pouco de alívio,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Antes que eu me vá para não voltar, à terra da escuridão e da sombra de morte;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Terra escura ao extremo, tenebrosa, sombra de morte, sem ordem alguma, onde a luz é como a escuridão.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
