Jó 15
1 Então respondeu Eliphaz o themanita, e disse:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Porventura dará o sábio por resposta ciência de vento? e encherá o seu ventre de vento oriental?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Arguindo com palavras que de nada servem e com razões, com que nada aproveita?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 E tu tens feito vão o temor, e diminues os rogos diante de Deus.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Porque a tua boca declara a tua iniquidade; e tu escolheste a língua dos astutos.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 A tua boca te condena, e não eu, e os teus lábios testificam contra ti.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 És tu porventura o primeiro homem que foi nascido? ou foste gerado antes dos outeiros?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Ou ouviste o secreto conselho de Deus? e a ti só limitaste a sabedoria?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Que sabes tu, que nós não sabemos? e que entendes, que não haja em nós?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Também há entre nós encanecidos e idosos, muito mais idosos do que teu pai.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Porventura as consolações de Deus te são pequenas? ou alguma coisa se oculta em ti
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Porque te arrebata o teu coração? e porque acenam os teus olhos?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Para virares contra Deus o teu espírito, e deixares sair tais palavras da tua boca?
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Que é o homem, para que seja puro? e o que nasce da mulher, para que fique justo?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Eis que nos seus santos não confiaria, e nem os céus são puros aos seus olhos.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Quanto mais abominável e fedorento é o homem que bebe a iniquidade como a água?
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Escuta-me, mostrar-to-ei: e o que vi te contarei
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 (O que os sábios anunciaram, ouvindo-o de seus pais, e o não ocultaram.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 Aos quais somente se dera a terra, e nenhum estranho passou por meis deles):
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 Todos os dias o ímpio se dá pena a si mesmo, e se reservam para o tirano um certo número de anos.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 O sonido dos horrores está nos seus ouvidos: até na paz lhe sobrevem o assolador.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 Não crê que tornará das trevas, e que está esperado da espada.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 Anda vagueando por pão, dizendo: Onde está? Bem sabe que já o dia das trevas lhe está preparado à mão.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Assombram-no a angústia e a tribulação; prevalecem contra ele, como o rei preparado para a peleja.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Porque estende a sua mão contra Deus, e contra o Todo-poderoso se embravece.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 Arremete contra ele com a dura cerviz, e contra os pontos grossos dos seus escudos.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Porquanto cobriu o seu rosto com a sua gordura, e criou enxundia nas ilhargas.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 E habitou em cidades assoladas, em casas em que ninguém morava, que estavam a ponto de fazer-se montões de ruínas.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Não se enriquecerá, nem subsistirá a sua fazenda, nem se estenderão pela terra as suas possessões.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 Não escapará das trevas; a chama do fogo secará os seus renovos, e ao assopro da sua boca desaparecerá.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Não confie pois na vaidade enganando-se a si mesmo, porque a vaidade será a sua recompensa.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Antes do seu dia ela se lhe cumprirá; e o seu ramo não reverdecerá.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 Sacudirá as suas uvas verdes, como as da vide, e deixará cair a sua flor como a da oliveira.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 Porque o ajuntamento dos hipócritas se fará estéril, e o fogo consumirá as tendas do suborno.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Concebem o trabalho, e parem a iniquidade, e o seu ventre prepara enganos.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
