Psalmów 95

1 Chodźcie, śpiewajmy PANU, wykrzykujmy [radośnie] skale naszego zbawienia.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Przyjdźmy przed jego oblicze z chwałą, [radośnie] śpiewajmy mu psalmy.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 PAN bowiem [jest] wielkim Bogiem i wielkim Królem nad wszystkimi bogami.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 W jego rękach [są] głębiny ziemi i jego [są] szczyty gór.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Jego jest morze, bo on je uczynił, i jego ręce ukształtowały suchy ląd.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Chodźcie, oddajmy pokłon i padajmy przed nim; klęknijmy przed PANEM, naszym Stwórcą.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 On bowiem jest naszym Bogiem, a my ludem jego pastwiska i owcami jego rąk. Dzisiaj, jeśli jego głos usłyszycie;

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Nie zatwardzajcie waszych serc jak w Meriba, jak w czasie kuszenia na pustyni;

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Kiedy mnie wystawiali na próbę wasi ojcowie, doświadczali mnie i widzieli moje dzieła.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Przez czterdzieści lat czułem odrazę do [tego] pokolenia i powiedziałem: Ten lud błądzi sercem i nie poznał moich dróg;

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Przysiągłem im w gniewie, że nie wejdą do mego odpoczynku.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.