Lukas 23
1 Då reiste dei seg, heile hopen, og førde honom til Pilatus,
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
2 og bar fram klagemålet sitt mot honom. «Me hev kome etter at denne mannen forvillar folket vårt, » sagde dei; «han forbyd deim å gjeva keisaren skatt, og segjer at han er Messias, ein konge.»
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
3 Då tok Pilatus til ords og spurde honom: «Er du kongen yver jødarne?» «Det er som du segjer, » svara han.
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
4 Pilatus sagde til øvsteprestarne og folket: «Eg finn ingi skuld hjå denne mannen.»
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
5 Då tok dei sterkare i og sagde: «Han øser upp folket med læra si i heile Jødeland; han tok til med det i Galilæa, og no hev han kome alt hit.»
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
6 Då Pilatus høyrde det, spurde han um mannen var frå Galilæa,
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
7 og so snart han vart vis med at han lydde under Herodes’ velde, sende han honom åt Herodes; for han var og i Jerusalem i dei dagarne.
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
8 Herodes vart svært glad då han såg Jesus; han hadde lenge ynskt at han måtte få sjå honom; for han hadde høyrt mykje um honom og gjorde seg von um å få sjå eit teikn av honom.
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
9 Han spurde honom um mangt og mykje, men Jesus svara ikkje eit ord.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
10 Øvsteprestarne og dei skriftlærde stod der og klaga på honom so sterkt dei kunde.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
11 Og Herodes med hermennerne sine svivyrde og hædde honom, kasta ei brikjeleg kåpa um honom og sende honom so attende til Pilatus.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12 Den dagen vart Herodes og Pilatus vener; fyrr hadde det vore fiendskap millom deim.
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
13 So kalla Pilatus i hop øvsteprestarne og rådsherrarne og folket
Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
14 og dei sagde til deim: «De hev ført denne mannen fram for meg og skulda honom for at han leider folket på avveg. No hev eg lydt honom ut, so de hev høyrt på det, men eg hev’kje funne honom saka i noko av det de klagar honom for.
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
15 Og det hev ikkje Herodes heller; for eg sende dykk til honom. So kann de sjå, at han hev ikkje gjort noko, som han skulde lata livet for.
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
16 Difor vil eg refsa honom og so gjeva honom fri.»
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
17 Men han laut gjeva deim ein fange fri i høgtidi.
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
18 Då ropa dei alle som ein; «Burt med honom! Gjev oss Barabbas fri!»
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
19 - so heitte ein som var sett i fengsel for eitt upprør som hadde brote ut i byen, og for manndråp -.
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20 På nytt tala Pilatus til deim; for han vilde gjerne gjeva Jesus fri.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
21 Men dei ropa imot: «Krossfest honom, krossfest honom!»
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
22 So tala han til deim tridje gongen og sagde: «Kva vondt hev han då gjort, denne mannen? Eg hev’kje funne honom saka i noko som han kann dømast frå livet for. Difor vil eg refsa honom og so gjeva honom fri.»
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
23 Men dei braut på, og kravde med høge rop at han skulde krossfestast, og ropi deira fekk yvertaket.
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
24 Då dømde Pilatus so at det skulde vera som dei kravde.
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
25 Han løyste den som sat fengsla for upprør og manndråp, den som dei bad um, men gav Jesus yver til deim, so dei kunde gjera med honom som dei vilde.
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
26 Då dei førde honom burt, tok dei fat på ein mann som kom frå marki; han heitte Simon, og var frå Kyrene; honom lagde dei krossen på, so han skulde bera honom etter Jesus.
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 Ein stor folkehop fylgde honom; bland deim var det mange kvinnor, som øya og gret for hans skuld.
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
28 Jesus snudde seg åt deim og sagde: «Jerusalems døtter, gråt ikkje yver meg! Gråt heller yver dykk sjølve og borni dykkar!
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29 For det kjem dagar då dei skal segja: «Sæle dei som aldri bar barn under beltet! Sælt det livet som aldri hev født, og det brjostet som aldri hev fostra!»
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30 Då kjem dei til å segja til fjelli: «Fall yver oss!» og til haugarne: «Gøym oss!»
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 For fer dei so med det grøne treet, korleis skal det då ganga med det turre?»
Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32 Tvo andre, tvo illgjerningsmenn, vart og førde av stad saman med honom og skulde lata livet.
Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
33 Då dei kom til den staden som kallast Skallen, krossfeste dei honom der, og like eins illgjerningsmennerne, den eine på høgre og den andre på vinstre sida.
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
34 Men Jesus sagde: «Fader, forlat deim, for dei veit ikkje kva dei gjer!» So skifte dei klædi hans millom seg og drog strå um deim.
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
35 Folket stod og såg på; og rådsherrarne spotta og sagde: «Han hev hjelpt andre, no kann han hjelpa seg sjølv, dersom han er Guds Messias, den utvalde!»
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
36 Hermennerne gjorde narr av honom; dei gjekk fram og rette honom eddik og sagde:
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
37 «Er du kongen yver jødarne, so hjelp deg sjølv!»
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38 Og uppyver honom var det ei innskrift: «Dette er kongen yver jødarne.»
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
39 Ein av illgjerningsmennerne som hekk der, hædde honom og sagde: «Er’kje du Messias? - hjelp deg sjølv og oss!»
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
40 Då tok den andre til ords, og skjemde på honom og sagde: «Ottast ikkje du heller Gud, du som er under same domen?
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 Og det er me med rette; for me fær berre lika for det me hev gjort. Men han hev ikkje gjort noko urett.
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42 Jesus, » sagde han, «kom meg i hug når du kjem i ditt rike!»
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
43 «Det segjer eg deg for visst, » svara Jesus: «I dag skal du vera med meg i paradis.»
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
44 Det var no kring den sette timen; då vart det myrkt yver heile landet, alt til den niande timen,
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
45 og soli svartna. Forhenget i templet rivna midt i tvo.
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46 Og Jesus ropa med høg røyst: «Fader, i dine hender gjev eg mi ånd!» Då han hadde sagt det, andast han.
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
47 Då hovudsmannen såg det som hende, lova han Gud og sagde: «Den mannen var sanneleg skuldlaus!»
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
48 Og heile folkemengdi som hadde samla seg for å sjå på dette, øya seg og gjekk burt att då dei såg kva som hende.
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
49 Men alle venerne hans, og dei kvinnorne som hadde fylgt honom frå Galilæa, stod langt undan og såg på.
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
50 Det var ein mann som heitte Josef, ein god og rettvis mann; han høyrde til det Høge Rådet,
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
51 men hadde ikkje vore med på rådi og gjerningarne deira; han åtte heime i Arimatæa, ein by i Jødeland, og var ein av deim som venta på Guds rike -
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
52 den mannen gjekk til Pilatus og bad um likamen åt Jesus,
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53 tok honom ned, sveipte honom i lin og lagde honom i ei grav som var hoggi i berget, og som det endå ikkje var lagd nokon i.
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
54 Det var då fyrebuingsdagen, og kviledagen var i kjømdi.
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
55 Nokre av dei kvinnorne som hadde vore med han frå Galilæa, fylgde etter; dei skoda gravi og såg korleis likamen hans vart lagd.
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
56 So gjekk dei heim att og laga til angande kryddor og salvar. Kviledagen heldt dei seg i ro etter lovi.
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
