Salmenes 94

1 Du hevnens Gud, Herre, du hevnens Gud, åpenbar dig i herlighet!

Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!

2 Reis dig, du jordens dommer, la gjengjeldelse komme over de overmodige!

Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.

3 Hvor lenge skal de ugudelige, Herre, hvor lenge skal de ugudelige fryde sig?

Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?

4 De utgyder en strøm av ord, de fører frekk tale; alle de som gjør urett, taler store ord.

Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.

5 Ditt folk, Herre, knuser de, og din arv plager de.

Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;

6 Enken og den fremmede slår de ihjel, og farløse myrder de.

özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.

7 Og de sier: Herren ser ikke, og Jakobs Gud gir ikke akt.

S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.

8 Gi dog akt, I ufornuftige blandt folket, og I dårer, når vil I bli kloke?

Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?

9 Mon han som planter øret, ikke skulde høre? Mon han som skaper øiet, ikke skulde se?

Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?

10 Mon han som refser hedningene, ikke skulde straffe, han som gir menneskene forstand?

Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?

11 Herren kjenner menneskenes tanker, han vet at de er tomhet.

Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.

12 Salig er den mann som du, Herre, refser og gir lærdom av din lov

Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;

13 for å gi ham ro for onde dager, inntil det blir gravd en grav for den ugudelige.

hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.

14 For Herren skal ikke forkaste sitt folk og ikke forlate sin arv;

Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.

15 for dommen skal vende tilbake til rettferdighet, og alle de opriktige av hjertet skal gi den medhold.

Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.

16 Hvem reiser sig for mig imot de onde? Hvem stiller sig frem for mig imot dem som gjør urett?

Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?

17 Dersom ikke Herren var min hjelp, vilde min sjel snart bo i dødsrikets stillhet.

Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.

18 Når jeg sier: Min fot vakler, da holder din miskunnhet mig oppe, Herre!

Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.

19 Når mine urolige tanker i mitt hjerte blir mange, da husvaler din trøst min sjel.

Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.

20 Har vel fordervelsens domstol noget samfund med dig, der hvor de skaper urett under skinn av rett?

Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?

21 De slår sig skarevis sammen imot den rettferdiges sjel, og uskyldig blod dømmer de skyldig.

Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.

22 Da blir Herren mig en borg, og min Gud min tilflukts klippe.

De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;

23 Og han lar deres urett komme tilbake over dem, og for deres ondskaps skyld skal han utrydde dem; ja, Herren vår Gud skal utrydde dem.

s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.