Waiata 131

1 He waiata; he pikitanga. Na Rawiri. E Ihowa, ehara toku i te ngakau whakapehapeha: ehara ano oku i te kanohi whakakake: kahore hoki ahau e rahurahu ki nga mea nunui, e kore nei e taea e ahau.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

2 He pono kua meinga e ahau toku wairua kia tau, a kia mahaki, pera i to te tamaiti kua wehea i te u o tona whaea: he rite toku wairua ki te tamaiti katahi nei ka wehe i te u.

Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

3 E Iharaira, kia tumanako ki a Ihowa: aianei a ake tonu atu.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké