Ījaba 11

1 Tad Cofars no Naēmas atbildēja un sacīja:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 Vai uz tik daudz vārdiem nebūs atbildēt, vai mutīgam cilvēkam lai paliek taisnība?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Vai tad citiem uz tavām blēņām būs klusu ciest, ka tu mēdi, un neviens tevi neapkauno,

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Un saki: mana mācība ir skaidra, un es esmu šķīsts priekš Tavām acīm, (ak Dievs!)

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Bet tiešām, kaut Dievs runātu un atdarītu Savas lūpas pret tevi

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 Un tev stāstītu to apslēpto gudrību, kas ir gudrība pār gudrību, tad tu zinātu, ka Dievs nemaz vēl visus tavus noziegumus nepiemin.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 Vai tu Dieva apslēptos padomus vari atrast, vai attapt tā Visuvarenā pilnību?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Viņa ir augstāka nekā debesis, - ko tu vari darīt? Dziļāka nekā elle, - ko tu vari zināt? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Garāka nekā zeme savā mērā, un platāka nekā jūra!

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Kad Viņš uzbrūk un gūsta, priekš tiesas stāda, kas Viņam to liegs?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Jo Viņš pazīst neliešus, Viņš redz negantību, vai vērā nelikdams.

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 Bet pirms ģeķis nāk pie gudrības, tad meža lops paliek par cilvēku.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Ja tu pacelsi savu sirdi un izplētīsi savas rokas uz Viņu, -

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 Ja tu to ļaunumu, kas tavā rokā, tālu atmetīsi, un netaisnībai neļausi mājot savā dzīvoklī,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 Tad tu savu vaigu varēsi pacelt bez vainas un varēsi pastāvēt un nebūs jābīstas.

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Tad tu bēdas varēsi aizmirst, un tās tā pieminēt, kā ūdeni, kas aizskrien.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 Un tavs mūžs stāvēs spožāks nekā dienas vidus, un pat tumsa būs kā rīta gaisma.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 Un tu varēsi ticēt, ka vēl ir cerība, un redzēsi, ka vari mierā dusēt.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Un varēsi apgulties, un neviens tevi neizbiedēs, un daudzi vēl tevi godinās.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Bet bezdievīgo acis izīgst un viņu patvērums iet bojā, un viņu cerība iznīks kā pēdīgā dvaša.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!