Lucam 19
1 et ingressus perambulabat Hiericho
Ezután Jerikóba ért, és átment rajta.
2 et ecce vir nomine Zaccheus et hic erat princeps publicanorum et ipse dives
Íme, volt ott egy ember, akit Zákeusnak hívtak, aki fővámszedő volt és gazdag.
3 et quaerebat videre Iesum quis esset et non poterat prae turba quia statura pusillus erat
Igyekezett meglátni Jézust, hogy ki az, de a sokaságtól nem láthatta meg, mert kis termetű ember volt.
4 et praecurrens ascendit in arborem sycomorum ut videret illum quia inde erat transiturus
Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5 et cum venisset ad locum suspiciens Iesus vidit illum et dixit ad eum Zacchee festinans descende quia hodie in domo tua oportet me manere
Amikor arra a helyre jutott, Jézus feltekintett, és meglátta, és ezt mondta neki: „Zákeus, hamar jöjj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.“
6 et festinans descendit et excepit illum gaudens
Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.
7 et cum viderent omnes murmurabant dicentes quod ad hominem peccatorem devertisset
Amikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és ezt mondták: „Bűnös emberhez ment be szállásra.“
8 stans autem Zaccheus dixit ad Dominum ecce dimidium bonorum meorum Domine do pauperibus et si quid aliquem defraudavi reddo quadruplum
Zákeus pedig előállt, ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, négyszer annyit adok helyébe.“
9 ait Iesus ad eum quia hodie salus domui huic facta est eo quod et ipse filius sit Abrahae
Jézus ezt mondta neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mert ő is Ábrahám fia.
10 venit enim Filius hominis quaerere et salvum facere quod perierat
Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.“
11 haec illis audientibus adiciens dixit parabolam eo quod esset prope Hierusalem et quia existimarent quod confestim regnum Dei manifestaretur
Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik Isten országa.
12 dixit ergo homo quidam nobilis abiit in regionem longinquam accipere sibi regnum et reverti
Ezt mondta tehát: „Egy nemesember egy messzi tartományba ment, hogy ott királyságot szerezzen magának, azután majd visszatérjen.
13 vocatis autem decem servis suis dedit illis decem mnas et ait ad illos negotiamini dum venio
Hívatta azért tíz szolgáját, és adott nekik tíz minát, és ezt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg visszajövök.
14 cives autem eius oderant illum et miserunt legationem post illum dicentes nolumus hunc regnare super nos
Alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldtek utána, és ezt üzenték: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.
15 et factum est ut rediret accepto regno et iussit vocari servos quibus dedit pecuniam ut sciret quantum quisque negotiatus esset
Történt, amikor megszerezte a királyságot, megparancsolta, hogy szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják oda hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
16 venit autem primus dicens domine mna tua decem mnas adquisivit
Eljött az első, és ezt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
17 et ait illi euge bone serve quia in modico fidelis fuisti eris potestatem habens supra decem civitates
Ő pedig ezt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevesen, legyen hatalmad tíz város felett.
18 et alter venit dicens domine mna tua fecit quinque mnas
És jött a második, és ezt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.
19 et huic ait et tu esto supra quinque civitates
Így szólt ennek is: Neked is legyen hatalmad öt város felett.
20 et alter venit dicens domine ecce mna tua quam habui repositam in sudario
És eljött a harmadik is, és ezt mondta: Uram itt van a te minád, amelyet kendőbe kötve tartottam.
21 timui enim te quia homo austeris es tollis quod non posuisti et metis quod non seminasti
Mert féltem tőled, mert kemény ember vagy, azt is elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.
22 dicit ei de ore tuo te iudico serve nequam sciebas quod ego austeris homo sum tollens quod non posui et metens quod non seminavi
Ezt mondta annak: A te szavaid szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.
23 et quare non dedisti pecuniam meam ad mensam et ego veniens cum usuris utique exegissem illud
Miért nem tetted azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?
24 et adstantibus dixit auferte ab illo mnam et date illi qui decem mnas habet
Az ott állóknak ezt mondta: Vegyétek el ettől a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25 et dixerunt ei domine habet decem mnas
És mondták neki: Uram, annak már van tíz minája!
26 dico autem vobis quia omni habenti dabitur ab eo autem qui non habet et quod habet auferetur ab eo
De ő ezt mondta: Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.
27 verumtamen inimicos meos illos qui noluerunt me regnare super se adducite huc et interficite ante me
Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.“
28 et his dictis praecedebat ascendens in Hierosolyma
Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.
29 et factum est cum adpropinquasset ad Bethfage et Bethania ad montem qui vocatur Oliveti misit duos discipulos suos
És történt, hogy amikor Betfagéhoz és Betániához közeledett, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,
30 dicens ite in castellum quod contra est in quod introeuntes invenietis pullum asinae alligatum cui nemo umquam hominum sedit solvite illum et adducite
és ezt mondta nekik: „Menjetek el az átellenben lévő faluba, amelybe beérve találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még ember nem ült, oldjátok el, és hozzátok ide.
31 et si quis vos interrogaverit quare solvitis sic dicetis ei quia Dominus operam eius desiderat
Ha pedig valaki megkérdezi, hogy miért oldjátok el, ezt mondjátok annak: Az Úrnak van szüksége rá.“
32 abierunt autem qui missi erant et invenerunt sicut dixit illis stantem pullum
A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.
33 solventibus autem illis pullum dixerunt domini eius ad illos quid solvitis pullum
Amikor a szamárcsikót eloldották, annak gazdái ezt mondták: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?“
34 at illi dixerunt quia Dominus eum necessarium habet
Ők pedig ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.“
35 et duxerunt illum ad Iesum et iactantes vestimenta sua supra pullum inposuerunt Iesum
Elvitték azért azt Jézushoz, és felsőruhájukat a szamárcsikóra tették, és felültették rá Jézust.
36 eunte autem illo substernebant vestimenta sua in via
Amint tovább ment, az emberek felsőruhájukat az útra terítették.
37 et cum adpropinquaret iam ad descensum montis Oliveti coeperunt omnes turbae discentium gaudentes laudare Deum voce magna super omnibus quas viderant virtutibus
Amikor már az Olajfák lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon kezdte dicsérni Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38 dicentes benedictus qui venit rex in nomine Domini pax in caelo et gloria in excelsis
és ezt mondták: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!“
39 et quidam Pharisaeorum de turbis dixerunt ad illum magister increpa discipulos tuos
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!“
40 quibus ipse ait dico vobis quia si hii tacuerint lapides clamabunt
Ő így válaszolt nekik: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.“
41 et ut adpropinquavit videns civitatem flevit super illam dicens
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta azt.
42 quia si cognovisses et tu et quidem in hac die tua quae ad pacem tibi nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis
Ezt mondta: „Bár felismerted volna ezen a napon te is, ami békességedre szolgál. Most azonban el van rejtve szemed elől.
43 quia venient dies in te et circumdabunt te inimici tui vallo et circumdabunt te et coangustabunt te undique
Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid körülötted sáncot építenek, körülvesznek, és mindenfelől szorongatnak;
44 ad terram prosternent te et filios qui in te sunt et non relinquent in te lapidem super lapidem eo quod non cognoveris tempus visitationis tuae
a földre tipornak téged és fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.“
45 et ingressus in templum coepit eicere vendentes in illo et ementes
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adnak és vesznek,
46 dicens illis scriptum est quia domus mea domus orationis est vos autem fecistis illam speluncam latronum
és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.«“
47 et erat docens cotidie in templo principes autem sacerdotum et scribae et principes plebis quaerebant illum perdere
Aztán naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép előkelői azon voltak, hogy elpusztítsák.
48 et non inveniebant quid facerent illi omnis enim populus suspensus erat audiens illum
De nem találtak megoldást arra, hogy mit cselekedjenek, mert az egész nép rajongva hallgatta őt.
