Actuum Apostolorum 10
1 Vir autem quidam erat in Caesarea, nomine Cornelius, Centurio cohortis, quae dicitur Italica,
Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados, az úgynevezett itáliai seregből.
2 religiosus, ac timens Deum cum omni domo sua, faciens eleemosynas multas plebi, et deprecans Deum semper:
Jámbor és istenfélő volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez.
3 is vidit in visu manifeste, quasi hora diei nona, Angelum Dei introeuntem ad se, et dicentem sibi: Corneli.
Látomásban világosan látta, a napnak kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala bement hozzá, és ezt mondta néki: „Kornéliusz!“
4 At ille intuens eum, timore correptus, dixit: Quis es, Domine? Dixit autem illi: Orationes tuae, et eleemosynae tuae ascenderunt in memoriam in conspectu Dei.
Ő pedig szemeit reá függesztette, és megrémülve mondta: „Mi az, Uram?“Ő pedig ezt mondta neki: „Könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elé, és ő emlékszik rájuk.
5 Et nunc mitte viros in Ioppen, et accersi Simonem quendam, qui cognominatur Petrus:
Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek.
6 hic hospitatur apud Simonem quendam coriarium, cuius est domus iuxta mare: hic dicet tibi quid te oporteat facere.
Ő egy Simon nevű tímárnál van megszállva, akinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned.“
7 Et cum discessisset Angelus qui loquebatur illi, vocavit duos domesticos suos, et militem metuentem Dominum ex his, qui illi parebant.
Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, szólított a szolgái közül kettőt, és egy kegyes vitézt azok közül, akik rendelkezésére álltak.
8 Quibus cum narrasset omnia, misit illos in Ioppen.
Elmondott nekik mindent, és elküldte őket Joppéba.
9 Postera autem die iter illis facientibus, et appropinquantibus civitati, ascendit Petrus in superiora ut oraret circa horam sextam.
Másnap pedig, miközben ők az úton mentek, és a városhoz közeledtek, felment Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
10 Et cum esuriret, voluit gustare. Parantibus autem illis, cecidit super eum mentis excessus:
Azonban megéhezett, és enni akart. Amíg pedig azok ételt készítettek, elragadtatás szállt reá,
11 et vidit caelum apertum, et descendens vas quoddam, velut linteum magnum, quattuor initiis submitti de caelo in terram,
és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve és leeresztve a földre.
12 in quo erant omnia quadrupedia, et serpentia terrae, et volatilia caeli.
Mindenféle földi négylábú állat volt benne, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
13 Et facta est vox ad eum: Surge Petre, occide, et manduca.
És szózat szólt hozzá: „Kelj fel Péter, öld és egyél!“
14 Ait autem Petrus: Absit Domine, quia numquam manducavi omne commune, et immundum.
Péter pedig ezt mondta: „Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.“
15 Et vox iterum secundo ad eum: Quod Deus purificavit, tu commune ne dixeris.
Ismét szózat szólt hozzá, másodszor is: „Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.“
16 Hoc autem factum est per ter: et statim receptum est vas in caelum.
Ez pedig három ízben történt, és ismét felvitetett az edény az égbe.
17 Et dum intra se haesitaret Petrus quidnam esset visio, quam vidisset: ecce viri, qui missi erant a Cornelio, inquirentes domum Simonis, astiterunt ad ianuam.
Amint pedig Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, kérdezősködtek Simon háza után, odaérkeztek a kapuhoz,
18 Et cum vocassent, interrogabant, si Simon, qui cognominatur Petrus, illic haberet hospitium.
bekiáltottak, és megkérdezték, vajon Simon, akit Péternek neveznek, ott van-e szálláson?
19 Petro autem cogitante de visione, dixit Spiritus ei: Ecce viri tres quaerunt te.
És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, ezt mondta neki a Lélek: „Íme három férfiú keres téged:
20 Surge itaque, descende, et vade cum eis nihil dubitans: quia ego misi illos.
nosza kelj fel, eredj le, és minden kételkedés nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.“
21 Descendens autem Petrus ad viros, dixit: Ecce ego sum, quem quaeritis: quae causa est, propter quam venistis?
Lement tehát Péter a férfiakhoz, akiket Kornéliusz küldött hozzá, és ezt mondta: „Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi az, amiért jöttetek?“
22 Qui dixerunt: Cornelius Centurio, vir iustus, et timens Deum, et testimonium habens ab universa gente Iudaeorum, responsum accepit ab Angelo sancto accersire te in domum suam, et audire verba abs te.
Ők pedig ezt mondták: „Kornéliusz századost, aki igaz és istenfélő férfiú, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal megintette, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled bizonyos dolgokról.“
23 Introducens ergo eos, recepit hospitio. Sequenti autem die surgens profectus est cum illis: et quidam ex fratribus ab Ioppe comitati sunt eum.
Erre behívta őket, és szállására fogadta. Másnap pedig elment Péter velük, és a joppébeli testvérek közül is néhányan elmentek vele együtt.
24 Altera autem die introivit Caesaream. Cornelius vero expectabat illos, convocatis cognatis suis, et necessariis amicis.
Másnap eljutottak Cézáreába. Kornéliusz pedig várta őket, összegyűjtötte rokonait és jó barátait.
25 Et factum est cum introisset Petrus, obvius venit ei Cornelius, et procidens ad pedes eius adoravit.
Amint Péter bement, Kornéliusz elébe ment, lábaihoz borult, és imádni akarta.
26 Petrus vero elevavit eum, dicens: Surge, et ego ipse homo sum.
Péter azonban felemelte, s ezt mondta: „Kelj fel, én magam is ember vagyok!“
27 Et loquens cum illo intravit, et invenit multos, qui convenerant:
És beszélgetve, bement vele, és sokakat talált ott összegyűlve.
28 dixitque ad illos: Vos scitis quomodo abominatum sit viro Iudaeo coniungi, aut accedere ad alienigenam: sed mihi ostendit Deus, neminem communem aut immundum dicere hominem.
És ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni. De nékem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.
29 Propter quod sine dubitatione veni accersitus. Interrogo ergo, quam ob causam accersistis me?
Ezért ellenkezés nélkül el is jöttem, miután meghívtak. Azt kérdezem tehát, mi okból hivattatok engem?“
30 Et Cornelius ait: A nudiusquarta die usque ad hanc horam, orans eram hora nona in domo mea, et ecce vir stetit ante me in veste candida, et ait:
Kornéliusz ekkor ezt mondta: „Négy napja ebben az órában, kilenc órakor böjtöltem, és imádkoztam a házamban, és íme, egy férfiú állt meg előttem fényes ruhában,
31 Corneli, exaudita est oratio tua, et eleemosynae tuae commemoratae sunt in conspectu Dei.
és ezt mondta: Kornéliusz, a te imádságod meghallgatásra talált, és a te alamizsnáidra emlékezett az Isten.
32 Mitte ergo in Ioppen, et accersi Simonem, qui cognominatur Petrus: hic hospitatur in domo Simonis coriarii iuxta mare.
Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek. Ő Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett, s miután eljön, szólni fog neked.
33 Confestim ergo misi ad te: et tu benefecisti veniendo. Nunc ergo omnes nos in conspectu tuo adsumus audire omnia quaecumque tibi praecepta sunt a Domino.
Ezért azonnal elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt.“
34 Aperiens autem Petrus os suum, dixit: In veritate comperi quia non est personarum acceptor Deus,
Péter pedig megnyitotta száját, és ezt mondta: „Bizony látom, hogy nem személyválogató az Isten,
35 sed in omni gente qui timet eum, et operatur iustitiam, acceptus est illi.
hanem minden nemzetben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.
36 Verbum misit Deus filiis Israel, annuncians pacem per Iesum Christum: (hic est omnium Dominus.)
Ezt az igét, küldte Izrael fiainak, békességet hirdetve a Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
37 Vos scitis quod factum est verbum per universam Iudaeam: incipiens enim a Galilaea post baptismum, quod praedicavit Ioannes,
Ti ismeritek azt a dolgot, mely az egész Júdeában történt, Galileától kezdve, azután a keresztség után, melyet János prédikált,
38 Iesum a Nazareth: quomodo unxit eum Deus Spiritu sancto, et virtute, qui pertransiit benefaciendo, et sanando omnes oppressos a diabolo, quoniam Deus erat cum illo.
a Názáreti Jézust, hogyan kente fel őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal, aki szertejárt jót téve, és meggyógyítva mindenkit, akik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt ő vele.
39 Et nos testes sumus omnium, quae fecit in regione Iudaeorum, et Ierusalem, quem occiderunt suspendentes in ligno.
És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Őt azonban megölték, keresztfára feszítve,
40 Hunc Deus suscitavit tertia die, et dedit eum manifestum fieri
de az Isten feltámasztotta harmadnapon, és megadta neki, hogy nyilvánosan megjelenjen;
41 non omni populo, sed testibus praeordinatis a Deo: nobis, qui manducavimus, et bibimus cum illo postquam resurrexit a mortuis.
de nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott tanúknak: nekünk, akik együtt ettünk, és együtt ittunk vele, miután feltámadott halottaiból.
42 Et praecepit nobis praedicare populo, et testificari quia ipse est, qui constitutus est a Deo iudex vivorum, et mortuorum.
És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43 Huic omnes Prophetae testimonium perhibent remissionem peccatorum accipere per nomen eius omnes, qui credunt in eum.
Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy az ő neve által bűneinek bocsánatát veszi mindenki, aki hisz ő benne.“
44 Adhuc loquente Petro verba haec, cecidit Spiritus sanctus super omnes, qui audiebant verbum.
Mikor még ezeket az igéket mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták e beszédet.
45 Et obstupuerunt ex circumcisione fideles, qui venerant cum Petro: quia et in nationes gratia Spiritus sancti effusa est.
Elálmélkodtak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46 Audiebant enim illos loquentes linguis, et magnificantes Deum.
Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor ezt mondta Péter:
47 Tunc respondit Petrus: Numquid aquam quis prohibere potest ut non baptizentur hi, qui Spiritum sanctum acceperunt sicut et nos?
„Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi is?“
48 Et iussit eos baptizari in nomine Domini Iesu Christi. Tunc rogaverunt eum ut maneret apud eos aliquot diebus.
És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
