Corinthios Ii 6
1 Adiuvantes autem exhortamur ne in vacuum gratiam Dei recipiatis.
Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.
2 Ait enim: Tempore accepto exaudivi te, et in die salutis adiuvi te. Ecce nunc tempus acceptabile, ecce nunc dies salutis.
Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.
3 nemini dantes ullam offensionem, ut non vituperetur ministerium nostrum:
Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.
4 sed in omnibus exhibeamus nosmetipsos sicut Dei ministros in multa patientia, in tribulationibus, in necessitatibus, in angustiis,
Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.
5 in plagis, in carceribus, in seditionibus, in laboribus, in vigiliis, in ieiuniis,
Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.
6 in castitate, in scientia, in longanimitate, in suavitate, in Spiritu sancto, in charitate non ficta,
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7 in verbo veritatis, in virtute Dei, per arma iustitiae a dextris, et a sinistris,
Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;
8 per gloriam, et ignobilitatem, per infamiam, et bonam famam: ut seductores, et veraces, sicut qui ignoti, et cogniti:
Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;
9 quasi morientes, et ecce vivimus: ut castigati, et non mortificati:
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;
10 quasi tristes, semper autem gaudentes: sicut egentes, multos autem locupletantes: tamquam nihil habentes, et omnia possidentes.
Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.
11 Os nostrum patet ad vos, o Corinthii, cor nostrum dilatatum est.
A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.
12 Non angustiamini in nobis: angustiamini autem in visceribus vestris:
Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.
13 eandem autem habentes remunerationem, tamquam filiis dico: dilatamini et vos.
Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.
14 Nolite iugum ducere cum infidelibus. Quae enim participatio iustitiae cum iniquitate? Aut quae societas luci ad tenebras?
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15 Quae autem conventio Christi ad Belial? Aut quae pars fideli cum infideli?
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16 Quis autem consensus templo Dei cum idolis? Vos enim estis templum Dei vivi, sicut dicit Deus: Quoniam inhabitabo in illis, et inambulabo inter eos, et ero illorum Deus, et ipsi erunt mihi populus.
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17 Propter quod exite de medio eorum, et separamini, dicit Dominus, et immundum ne tetigeritis:
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18 et ego recipiam vos: et ero vobis in patrem, et vos eritis mihi in filios, et filias, dicit Dominus omnipotens.
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
