Iohannis I 4

1 Charissimi, nolite omni spiritui credere, sed probate spiritus si ex Deo sint: quoniam multi pseudoprophetae exierunt in mundum.

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.

2 in hoc cognoscitur spiritus Dei: omnis spiritus qui confitetur Iesum Christum in carne venisse, ex Deo est:

Erről ismeritek meg Isten Lelkét: amelyik lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van.

3 et omnis spiritus, qui solvit Iesum, ex Deo non est, et hic est Antichristus, de quo audistis quoniam venit, et nunc iam in mundo est.

Amelyik lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, az nincs Istentől. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban van.

4 Vos ex Deo estis filioli, et vicistis eum, quoniam maior est qui in vobis est, quam qui in mundo.

Ti az Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek azokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.

5 Ipsi de mundo sunt: ideo de mundo loquuntur, et mundus eos audit.

Azok a világból valók, azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

6 Nos ex Deo sumus. Qui novit Deum, audit nos: qui non est ex Deo, non audit nos: in hoc cognoscimus Spiritum veritatis, et spiritum erroris.

Mi az Istentől valók vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.

7 Charissimi, diligamus nos invicem: quia charitas ex Deo est. Et omnis, qui diligit, ex Deo natus est, et cognoscit Deum.

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindenki, aki szeret Istentől született és ismeri Istent.

8 Qui non diligit, non novit Deum: quoniam Deus charitas est.

Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.

9 In hoc apparuit charitas Dei in nobis, quoniam Filium suum unigenitum misit Deus in mundum, ut vivamus per eum.

Abban lett nyilvánvalóvá Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk Általa.

10 In hoc est charitas: non quasi nos dilexerimus Deum, sed quoniam ipse prior dilexit nos, et misit Filium suum propitiationem pro peccatis nostris.

Nem abból áll a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.

11 Charissimi, si sic Deus dilexit nos: et nos debemus alterutrum diligere.

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.

12 Deum nemo vidit umquam. Si diligamus invicem, Deus in nobis manet, et charitas eius in nobis perfecta est.

Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad és az ő szeretete teljessé lett bennünk.

13 In hoc cognoscimus quoniam in eo manemus, et ipse in nobis: quoniam de Spiritu sancto suo dedit nobis.

Erről ismerjük föl, hogy benne maradunk és ő bennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.

14 Et nos vidimus, et testificamur quoniam Pater misit Filium suum Salvatorem mundi.

És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.

15 Quisquis confessus fuerit quoniam Iesus est Filius Dei, Deus in eo manet, et ipse in Deo.

Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, Isten megmarad abban és ő is Istenben.

16 Et nos cognovimus, et credidimus charitati, quam habet Deus in nobis. Deus charitas est: et qui manet in charitate, in Deo manet, et Deus in eo.

Mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet. Aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne.

17 In hoc perfecta est charitas Dei nobiscum, ut fiduciam habeamus in die iudicii: quia sicut ille est, et nos sumus in hoc mundo.

Azzal lesz teljessé a szeretetet közöttünk, hogy bizalommal nézünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

18 Timor non est in charitate: sed perfecta charitas foras mittit timorem, quoniam timor poenam habet. qui autem timet, non est perfectus in charitate.

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet.

19 Nos ergo diligamus Deum, quoniam Deus prior dilexit nos.

Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

20 Si quis dixerit quoniam diligo Deum, et fratrem suum oderit, mendax est. Qui enim non diligit fratrem suum quem vidit, Deum, quem non vidit, quomodo potest diligere?

Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent“, de gyűlöli atyjafiát, az hazug. Mert aki nem szereti atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?

21 Et hoc mandatum habemus a Deo: ut qui diligit Deum, diligat et fratrem suum.

Azt a parancsolatot is kaptuk Tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse atyjafiát is.