Corinthios I 11

1 Imitatores mei estote, sicut et ego Christi.

Legyetek követőim, amint én is a Krisztusé.

2 Laudo autem vos fratres quod per omnia mei memores estis: et sicut tradidi vobis, praecepta mea tenetis.

Dicsérlek titeket, atyámfiai, hogy rólam mindenben megemlékeztek, és ahogyan meghagytam nektek, rendeléseimet megtartjátok.

3 Volo autem vos scire quod omnis viri caput, Christus est: caput autem mulieris, vir: caput vero Christi, Deus.

Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak pedig feje az Isten.

4 Omnis vir orans, aut prophetans velato capite, deturpat caput suum.

Minden férfi, aki fedett fejjel imádkozik, vagy prófétál, szégyent hoz fejére.

5 Omnis autem mulier orans, aut prophetans non velato capite, deturpat caput suum: unum enim est ac si decalvetur.

Minden asszony, aki fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére, mert az olyan, mintha megnyírták volna.

6 Nam si non velatur mulier, tondeatur. Si vero turpe est mulieri tonderi, aut decalvari, velet caput suum.

Mert ha az asszony nem fedi be fejét, akkor nyiratkozzék is meg. Ha pedig szégyenletes, ha az asszony lenyíratja vagy leborotváltatja a haját, úgy fedje be a fejét.

7 Vir quidem non debet velare caput suum: quoniam imago et gloria Dei est, mulier autem gloria viri est.

A férfinak nem kell befednie a fejét, mert ő az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége.

8 Non enim vir ex muliere est, sed mulier ex viro.

Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.

9 Etenim non est creatus vir propter mulierem, sed mulier propter virum.

Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

10 Ideo debet mulier velamen habere supra caput suum et propter Angelos.

Ezért kell a nőnek fején viselnie asszonysága jelét, az angyalok miatt is.

11 Verumtamen neque vir sine muliere: neque mulier sine viro in Domino.

De az Úrban nincs férfi asszony nélkül és nincs asszony férfi nélkül.

12 Nam sicut mulier de viro, ita et vir per mulierem: omnia autem ex Deo.

Mert amint az asszony a férfiból van, úgy a férfi az asszony által, de minden Istentől van.

13 Vos ipsi iudicate: decet mulierem non velatam orare Deum?

Ítéljétek meg magatokban: illendő-e az asszonynak fedetlen fejjel imádni az Istent?

14 Nec ipsa natura docet vos, quod vir quidem si comam nutriat, ignominia est illi:

Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfi nagy hajat visel, szégyenére válik.

15 mulier vero si comam nutriat, gloria est illi: quoniam capilli pro velamine ei dati sunt?

Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékessége az neki, mert haját fátyolként kapta.

16 Si quis autem videtur contentiosus esse: nos talem consuetudinem non habemus, neque Ecclesia Dei.

Ha pedig valaki vitatkozni akar erről, nekünk ez nem szokásunk, sem az Isten gyülekezeteinek.

17 Hoc autem praecipio: non laudans quod non in melius, sed in deterius convenitis.

Ezt tudtotokra adva, nem dicsérlek titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra gyülekezetek össze.

18 Primum quidem convenientibus vobis in Ecclesiam, audio scissuras esse inter vos, et ex parte credo.

Mert először is azt hallom, hogy amikor egybegyűltök a gyülekezetben szakadás van közöttetek. Ezt részben el is hiszem.

19 Nam oportet et haereses esse, ut et qui probati sunt, manifesti fiant in vobis.

Szükséges is, hogy szakadás legyen közöttetek, hogy kitűnjék, ki közöttetek a kipróbált.

20 Convenientibus ergo vobis in unum, iam non est Dominicam coenam manducare.

Amikor tehát egybegyűltök egy helyre, nincs úrvacsoravétel,

21 Unusquisque enim suam coenam praesumit ad manducandum. Et alius quidem esurit: alius autem ebrius est.

mert mindenki a saját vacsoráját veszi elő evéskor, s az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.

22 Numquid domos non habetis ad manducandum, et bibendum? aut Ecclesiam Dei contemnitis, et confunditis eos, qui non habent? Quid dicam vobis? Laudo vos? in hoc non laudo.

Hát nincs házatok evésre-ivásra? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.

23 Ego enim accepi a Domino quod et tradidi vobis, quoniam Dominus Iesus in qua nocte tradebatur, accepit panem,

Mert én az Úrtól kaptam, amit nektek is átadtam: az Úr Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret,

24 et gratias agens fregit, et dixit: Accipite, et manducate: hoc est corpus meum, quod pro vobis tradetur: hoc facite in meam commemorationem.

és hálát adva megtörte és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely érettetek megtöretik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“

25 Similiter et calicem, postquam coenavit, dicens: Hic calix novum testamentum est in meo sanguine. hoc facite quotiescumque bibetis, in meam commemorationem.

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráltak és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre“.

26 Quotiescumque enim manducabitis panem hunc, et calicem bibetis: mortem Domini annunciabitis donec veniat.

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

27 Itaque quicumque manducaverit panem hunc, vel biberit calicem Domini indigne: reus erit corporis, et sanguinis Domini.

Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Probet autem seipsum homo: et sic de pane illo edat, et de calice bibat.

Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyen abból a kenyérből, és úgy igyon abból a pohárból,

29 Qui enim manducat, et bibit indigne, iudicium sibi manducat, et bibit: non diiudicans corpus Domini.

mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mert nem becsüli meg az Úr testét.

30 Ideo inter vos multi infirmi et imbecilles, et dormiunt multi.

Ezért van köztetek sok erőtlen és beteg, többen pedig meghaltak.

31 Quod si nosmetipsos diiudicaremus, non utique iudicaremur.

Ha mi ítélnénk meg magunkat, nem esnénk ítélet alá.

32 Dum iudicamur autem, a Domino corripimur, ut non cum hoc mundo damnemur.

De amikor az Úr ítél meg minket, az nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.

33 Itaque fratres mei, cum convenitis ad manducandum, invicem expectate.

Azért, atyámfiai, amikor étkezésre egybegyűltök, egymást várjátok meg.

34 Si quis esurit, domi manducet: ut non in iudicium conveniatis. Cetera autem, cum venero, disponam.

Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többire nézve, majd rendelkezem, ha hozzátok megyek.