Iohannem 10
1 Amen, amen dico vobis: qui non intrat per ostium in ovile ovium, sed ascendit aliunde, ille fur est et latro.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2 Qui autem intrat per ostium, pastor est ovium.
A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3 Huic ostiarius aperit, et oves vocem ejus audiunt, et proprias oves vocat nominatim, et educit eas.
Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
4 Et cum proprias oves emiserit, ante eas vadit: et oves illum sequuntur, quia sciunt vocem ejus.
És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 Alienum autem non sequuntur, sed fugiunt ab eo: quia non noverunt vocem alienorum.
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6 Hoc proverbium dixit eis Jesus: illi autem non cognoverunt quid loqueretur eis.
Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7 Dixit ergo eis iterum Jesus: Amen, amen dico vobis, quia ego sum ostium ovium.
Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Omnes quotquot venerunt, fures sunt, et latrones, et non audierunt eos oves.
Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9 Ego sum ostium. Per me si quis introierit, salvabitur: et ingredietur, et egredietur, et pascua inveniet.
Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 Fur non venit nisi ut furetur, et mactet, et perdat. Ego veni ut vitam habeant, et abundantius habeant.
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
11 Ego sum pastor bonus. Bonus pastor animam suam dat pro ovibus suis.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Mercenarius autem, et qui non est pastor, cujus non sunt oves propriæ, videt lupum venientem, et dimittit oves, et fugit: et lupus rapit, et dispergit oves;
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 mercenarius autem fugit, quia mercenarius est, et non pertinet ad eum de ovibus.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Ego sum pastor bonus: et cognosco meas, et cognoscunt me meæ.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15 Sicut novit me Pater, et ego agnosco Patrem: et animam meam pono pro ovibus meis.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16 Et alias oves habeo, quæ non sunt ex hoc ovili: et illas oportet me adducere, et vocem meam audient, et fiet unum ovile et unus pastor.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17 Propterea me diligit Pater: quia ego pono animam meam, ut iterum sumam eam.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 Nemo tollit eam a me: sed ego pono eam a meipso, et potestatem habeo ponendi eam, et potestatem habeo iterum sumendi eam. Hoc mandatum accepi a Patre meo.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19 Dissensio iterum facta est inter Judæos propter sermones hos.
Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20 Dicebant autem multi ex ipsis: Dæmonium habet, et insanit: quid eum auditis?
És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21 Alii dicebant: Hæc verba non sunt dæmonium habentis: numquid dæmonium potest cæcorum oculos aperire?
Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22 Facta sunt autem Encænia in Jerosolymis, et hiems erat.
Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23 Et ambulabat Jesus in templo, in porticu Salomonis.
És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24 Circumdederunt ergo eum Judæi, et dicebant ei: Quousque animam nostram tollis? si tu es Christus, dic nobis palam.
Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25 Respondit eis Jesus: Loquor vobis, et non creditis: opera quæ ego facio in nomine Patris mei, hæc testimonium perhibent de me:
Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 sed vos non creditis, quia non estis ex ovibus meis.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27 Oves meæ vocem meam audiunt, et ego cognosco eas, et sequuntur me:
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
29 Pater meus quod dedit mihi, majus omnibus est: et nemo potest rapere de manu Patris mei.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
30 Ego et Pater unum sumus.
Én és az Atya egy vagyunk.
31 Sustulerunt ergo lapides Judæi, ut lapidarent eum.
Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 Respondit eis Jesus: Multa bona opera ostendi vobis ex Patre meo: propter quod eorum opus me lapidatis?
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33 Responderunt ei Judæi: De bono opere non lapidamus te, sed de blasphemia; et quia tu homo cum sis, facis teipsum Deum.
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Respondit eis Jesus: Nonne scriptum est in lege vestra, Quia ego dixi: Dii estis?
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35 Si illos dixit deos, ad quos sermo Dei factus est, et non potest solvi Scriptura:
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36 quem Pater sanctificavit, et misit in mundum vos dicitis: Quia blasphemas, quia dixi: Filius Dei sum?
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37 Si non facio opera Patris mei, nolite credere mihi.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38 Si autem facio: etsi mihi non vultis credere, operibus credite, ut cognoscatis, et credatis quia Pater in me est, et ego in Patre.
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
39 Quærebant ergo eum apprehendere: et exivit de manibus eorum.
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40 Et abiit iterum trans Jordanem, in eum locum ubi erat Joannes baptizans primum, et mansit illic;
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41 et multi venerunt ad eum, et dicebant: Quia Joannes quidem signum fecit nullum.
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42 Omnia autem quæcumque dixit Joannes de hoc, vera erant. Et multi crediderunt in eum.
És sokan hivének ott ő benne.
