Psalmorum 22
1 In finem pro susceptione matutina, Psalmus David. Deus Deus meus respice in me: quare me dereliquisti? longe a salute mea verba delictorum meorum.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Deus meus clamabo per diem, et non exaudies: et nocte, et non ad insipientiam mihi.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Tu autem in sancto habitas, Laus Israel.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 In te speraverunt patres nostri: speraverunt, et liberasti eos.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Ad te clamaverunt, et salvi facti sunt: in te speraverunt, et non sunt confusi.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Ego autem sum vermis, et non homo: opprobrium hominum, et abiectio plebis.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Omnes videntes me, deriserunt me: locuti sunt labiis, et moverunt caput.
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Speravit in Domino, eripiat eum: salvum faciat eum, quoniam vult eum.
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Quoniam tu es, qui extraxisti me de ventre: spes mea ab uberibus matris meæ.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 In te proiectus sum ex utero: de ventre matris meæ Deus meus es tu,
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 ne discesseris a me: Quoniam tribulatio proxima est: quoniam non est qui adiuvet.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Circumdederunt me vituli multi: tauri pingues obsederunt me.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Aperuerunt super me os suum, sicut leo rapiens et rugiens.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Sicut aqua effusus sum: et dispersa sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Aruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhæsit faucibus meis: et in pulverem mortis deduxisti me.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Quoniam circumdederunt me canes multi: concilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos:
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me:
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Tu autem Domine ne elongaveris auxilium tuum a me: ad defensionem meam conspice.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Erue a framea Deus animam meam: et de manu canis unicam meam:
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Salva me ex ore leonis: et a cornibus unicornium humilitatem meam.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Narrabo nomen tuum fratribus meis: in medio ecclesiæ laudabo te.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Qui timetis Dominum laudate eum: universum semen Iacob glorificate eum:
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Timeat eum omne semen Israel: quoniam non sprevit, neque despexit deprecationem pauperis: Nec avertit faciem suam a me: et cum clamarem ad eum exaudivit me.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Apud te laus mea in ecclesia magna: vota mea reddam in conspectu timentium eum.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Edent pauperes, et saturabuntur: et laudabunt Dominum qui requirunt eum: vivent corda eorum in sæculum sæculi.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terræ: Et adorabunt in conspectu eius universæ familiæ Gentium.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Quoniam Domini est regnum: et ipse dominabitur Gentium.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Manducaverunt et adoraverunt omnes pingues terræ: in conspectu eius cadent omnes qui descendunt in terram.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Et anima mea illi vivet: et semen meum serviet ipsi.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Annunciabitur Domino generatio ventura: et annunciabunt cæli iustitiam eius populo qui nascetur, quem fecit Dominus.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
