Proverbiorum 13
1 Filius sapiens, doctrina patris: qui autem illusor est, non audit cum arguitur.
A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2 De fructu oris sui homo satiabitur bonis: anima autem prævaricatorum iniqua.
A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 Qui custodit os suum, custodit animam suam: qui autem inconsideratus est ad loquendum, sentiet mala.
A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Vult et non vult piger: anima autem operantium impinguabitur.
Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 Verbum mendax iustus detestabitur: impius autem confundit, et confundetur.
A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Iustitia custodit innocentis viam: impietas autem peccatorem supplantat.
Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
7 Est quasi dives cum nihil habeat: et est quasi pauper, cum in multis divitiis sit.
Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 Redemptio animæ viri, divitiæ suæ: qui autem pauper est, increpationem non sustinet.
Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 Lux iustorum lætificat: lucerna autem impiorum extinguetur.
Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Inter superbos semper iurgia sunt: qui autem agunt omnia cum consilio, reguntur sapientia.
Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11 Substantia festinata minuetur: quæ autem paulatim colligitur manu, multiplicabitur.
A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
12 Spes, quæ differtur, affligit animam: lignum vitæ desiderium veniens.
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13 Qui detrahit alicui rei, ipse se in futurum obligat: qui autem timet præceptum, in pace versabitur. Animæ dolosæ errant in peccatis: iusti autem misericordes sunt, et miserantur.
Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 Lex sapientis fons vitæ, ut declinet a ruina mortis.
A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
15 Doctrina bona dabit gratiam: in itinere contemptorum vorago.
Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Astutus omnia agit cum consilio: qui autem fatuus est, aperit stultitiam.
Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
17 Nuncius impii cadet in malum: legatus autem fidelis, sanitas.
Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Egestas, et ignominia ei, qui deserit disciplinam: qui autem acquiescit arguenti, glorificabitur.
Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 Desiderium si compleatur, delectat animam: detestantur stulti eos, qui fugiunt mala.
A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20 Qui cum sapientibus graditur, sapiens erit: amicus stultorum similis efficietur.
A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 Peccatores persequitur malum: et iustis retribuentur bona.
A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
22 Bonus reliquit heredes filios, et nepotes: et custoditur iusto substantia peccatoris.
A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Multi cibi in novalibus patrum: et aliis congregantur absque iudicio.
Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24 Qui parcit virgæ, odit filium suum: qui autem diligit illum, instanter erudit.
A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
25 Iustus comedit, et replet animam suam: venter autem impiorum insaturabilis.
Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
