Lucam 21
1 Respiciens autem, vidit eos qui mittebant munera sua in gazophylacium, divites.
És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
2 Vidit autem et quamdam viduam pauperculam mittentem æra minuta duo.
Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3 Et dixit: Vere dico vobis, quia vidua hæc pauper plus quam omnes misit.
És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4 Nam omnes hi ex abundanti sibi miserunt in munera Dei: hæc autem ex eo quod deest illi, omnem victum suum quem habuit, misit.
Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5 Et quibusdam dicentibus de templo quod bonis lapidibus et donis ornatum esset, dixit:
És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6 Hæc quæ videtis, venient dies in quibus non relinquetur lapis super lapidem, qui non destruatur.
Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
7 Interrogaverunt autem illum, dicentes: Præceptor, quando hæc erunt, et quod signum cum fieri incipient?
Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
8 Qui dixit: Videte ne seducamini: multi enim venient in nomine meo, dicentes quia ego sum: et tempus appropinquavit: nolite ergo ire post eos.
Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9 Cum autem audieritis prælia et seditiones, nolite terreri: oportet primum hæc fieri, sed nondum statim finis.
És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
10 Tunc dicebat illis: Surget gens contra gentem, et regnum adversus regnum.
Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11 Et terræmotus magni erunt per loca, et pestilentiæ, et fames, terroresque de cælo, et signa magna erunt.
És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12 Sed ante hæc omnia injicient vobis manus suas, et persequentur tradentes in synagogas et custodias, trahentes ad reges et præsides propter nomen meum:
De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13 continget autem vobis in testimonium.
De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
14 Ponite ergo in cordibus vestris non præmeditari quemadmodum respondeatis:
Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15 ego enim dabo vobis os et sapientiam, cui non poterunt resistere et contradicere omnes adversarii vestri.
Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16 Trademini autem a parentibus, et fratribus, et cognatis, et amicis, et morte afficient ex vobis:
Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek.
17 et eritis odio omnibus propter nomen meum:
És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
18 et capillus de capite vestro non peribit.
De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19 In patientia vestra possidebitis animas vestras.
A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
20 Cum autem videritis circumdari ab exercitu Jerusalem, tunc scitote quia appropinquavit desolatio ejus:
Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
21 tunc qui in Judæa sunt, fugiant ad montes, et qui in medio ejus, discedant: et qui in regionibus, non intrent in eam,
Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
22 quia dies ultionis hi sunt, ut impleantur omnia quæ scripta sunt.
Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
23 Væ autem prægnantibus et nutrientibus in illis diebus! erit enim pressura magna super terram, et ira populo huic.
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24 Et cadent in ore gladii, et captivi ducentur in omnes gentes, et Jerusalem calcabitur a gentibus, donec impleantur tempora nationum.
És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25 Et erunt signa in sole, et luna, et stellis, et in terris pressura gentium præ confusione sonitus maris, et fluctuum:
És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26 arescentibus hominibus præ timore, et exspectatione, quæ supervenient universo orbi: nam virtutes cælorum movebuntur:
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
27 et tunc videbunt Filium hominis venientem in nube cum potestate magna et majestate.
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
28 His autem fieri incipientibus, respicite, et levate capita vestra: quoniam appropinquat redemptio vestra.
Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
29 Et dixit illis similitudinem: Videte ficulneam, et omnes arbores:
Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30 cum producunt jam ex se fructum, scitis quoniam prope est æstas.
Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31 Ita et vos cum videritis hæc fieri, scitote quoniam prope est regnum Dei.
Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32 Amen dico vobis, quia non præteribit generatio hæc, donec omnia fiant.
Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33 Cælum et terra transibunt: verba autem mea non transibunt.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34 Attendite autem vobis, ne forte graventur corda vestra in crapula, et ebrietate, et curis hujus vitæ, et superveniat in vos repentina dies illa:
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
35 tamquam laqueus enim superveniet in omnes qui sedent super faciem omnis terræ.
Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36 Vigilate itaque, omni tempore orantes, ut digni habeamini fugere ista omnia quæ futura sunt, et stare ante Filium hominis.
Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
37 Erat autem diebus docens in templo: noctibus vero exiens, morabatur in monte qui vocatur Oliveti.
Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
38 Et omnis populus manicabat ad eum in templo audire eum.
És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.
