詩篇 66

1 聖歌隊の指揮者によってうたわせた歌、さんび 全地よ、神にむかって喜び呼ばわれ。

A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

2 そのみ名の栄光を歌え。栄えあるさんびをささげよ。

zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

3 神に告げよ。「あなたのもろもろのみわざは恐るべきかな。大いなるみ力によって、あなたの敵はみ前に屈服し、

mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4 全地はあなたを拝み、あなたをほめうたい、み名をほめうたうであろう」と。 (セラ)

Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

5 来て、神のみわざを見よ。人の子らにむかってなされることは恐るべきかな。

Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

6 神は海を変えて、かわいた地とされた。人々は徒歩で川を渡った。その所でわれらは神を喜んだ。

Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

7 神は大能をもって、とこしえに統べ治め、その目はもろもろの国民を監視される。そむく者はみずからを高くしてはならない。 (セラ)

Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

8 もろもろの民よ、われらの神をほめよ。神をほめたたえる声を聞えさせよ。

Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

9 神はわれらを生きながらえさせ、われらの足のすべるのをゆるされない。

a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

10 神よ、あなたはわれらを試み、しろがねを練るように、われらを練られた。

Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

11 あなたはわれらを網にひきいれ、われらの腰に重き荷を置き、

Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

12 人々にわれらの頭の上を乗り越えさせられた。われらは火の中、水の中を通った。しかしあなたはわれらを広い所に導き出された。

nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

13 わたしは燔祭をもってあなたの家に行き、わたしの誓いをあなたに果します。

Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

14 これはわたしが悩みにあったとき、わたしのくちびるの言い出したもの、わたしの口が約束したものです。

a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

15 わたしは肥えたものの燔祭を雄羊のいけにえの煙と共にあなたにささげ、雄牛と雄やぎとをささげます。 (セラ)

Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

16 すべて神を恐れる者よ、来て聞け。神がわたしのためになされたことを告げよう。

Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

17 わたしは声をあげて神に呼ばわり、わが舌をもって神をあがめた。

Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

18 もしわたしが心に不義をいだいていたならば、主はお聞きにならないであろう。

Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

19 しかし、まことに神はお聞きになり、わが祈の声にみこころをとめられた。

Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

20 神はほむべきかな。神はわが祈をしりぞけず、そのいつくしみをわたしから取り去られなかった。

Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.