詩篇 2

1 なにゆえ、もろもろの国びとは騒ぎたち、もろもろの民はむなしい事をたくらむのか。

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 地のもろもろの王は立ち構え、もろもろのつかさはともに、はかり、主とその油そそがれた者とに逆らって言う、

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 「われらは彼らのかせをこわし、彼らのきずなを解き捨てるであろう」と。

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 天に座する者は笑い、主は彼らをあざけられるであろう。

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 そして主は憤りをもって彼らに語り、激しい怒りをもって彼らを恐れ惑わせて言われる、

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 「わたしはわが王を聖なる山シオンに立てた」と。

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 わたしは主の詔をのべよう。主はわたしに言われた、「おまえはわたしの子だ。きょう、わたしはおまえを生んだ。

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 わたしに求めよ、わたしはもろもろの国を嗣業としておまえに与え、地のはてまでもおまえの所有として与える。

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 おまえは鉄のつえをもって彼らを打ち破り、陶工の作る器物のように彼らを打ち砕くであろう」と。

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 それゆえ、もろもろの王よ、賢くあれ、地のつかさらよ、戒めをうけよ。

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 恐れをもって主に仕え、おののきをもって

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 その足に口づけせよ。さもないと主は怒って、あなたがたを道で滅ぼされるであろう、その憤りがすみやかに燃えるからである。すべて主に寄り頼む者はさいわいである。

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!