ヨブ 記 30
1 しかし今はわたしよりも年若い者が、かえってわたしをあざ笑う。彼らの父はわたしが卑しめて、群れの犬と一緒にさえしなかった者だ。
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 彼らの手の力からわたしは何を得るであろうか、彼らはその気力がすでに衰えた人々だ。
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 彼らは乏しさと激しい飢えとによって、かわいた荒れ地をかむ。
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 彼らは、ぜにあおいおよび灌木の葉を摘み、れだまの根をもって身を暖める。
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 彼らは人々の中から追いだされ、盗びとを追うように、人々は彼らを追い呼ばわる。
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 彼らは急流の谷間に住み、土の穴または岩の穴におり、
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 灌木の中にいななき、いらくさの下に押し合う。
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 彼らは愚かな者の子、また卑しい者の子であって、国から追いだされた者だ。
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 それなのに、わたしは今彼らの歌となり、彼らの笑い草となった。
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 彼らはわたしをいとい、遠くわたしをはなれ、わたしの顔につばきすることも、ためらわない。
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 神がわたしの綱を解いて、わたしを卑しめられたので、彼らもわたしの前に慎みを捨てた。
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 このともがらはわたしの右に立ち上がり、わたしを追いのけ、わたしにむかって滅びの道を築く。
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 彼らはわたしの道をこわし、わたしの災を促す。これをさし止める者はない。
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 彼らは広い破れ口からはいるように進みきたり、破壊の中をおし寄せる。
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 恐ろしい事はわたしに臨み、わたしの誉は風のように吹き払われ、わたしの繁栄は雲のように消えうせた。
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 今は、わたしの魂はわたしの内にとけて流れ、悩みの日はわたしを捕えた。
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 夜はわたしの骨を激しく悩まし、わたしをかむ苦しみは、やむことがない。
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 それは暴力をもって、わたしの着物を捕え、はだ着のえりのように、わたしをしめつける。
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 神がわたしを泥の中に投げ入れられたので、わたしはちり灰のようになった。
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 わたしがあなたにむかって呼ばわっても、あなたは答えられない。わたしが立っていても、あなたは顧みられない。
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 あなたは変って、わたしに無情な者となり、み手の力をもってわたしを攻め悩まされる。
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 あなたはわたしを揚げて風の上に乗せ、大風のうなり声の中に、もませられる。
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 わたしは知っている、あなたはわたしを死に帰らせ、すべての生き物の集まる家に帰らせられることを。
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 さりながら荒塚の中にある者は、手を伸べないであろうか、災の中にある者は助けを呼び求めないであろうか。
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 わたしは苦しい日を送る者のために泣かなかったか。わたしの魂は貧しい人のために悲しまなかったか。
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 しかしわたしが幸を望んだのに災が来た。光を待ち望んだのにやみが来た。
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 わたしのはらわたは沸きかえって、静まらない。悩みの日がわたしに近づいた。
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 わたしは日の光によらずに黒くなって歩き、公会の中に立って助けを呼び求める。
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 わたしは山犬の兄弟となり、だちょうの友となった。
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 わたしの皮膚は黒くなって、はげ落ち、わたしの骨は熱さによって燃え、
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 わたしの琴は悲しみの音となり、わたしの笛は泣く者の声となった。
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
