ヨブ 記 10
1 わたしは自分の命をいとう。わたしは自分の嘆きを包まず言いあらわし、わが魂の苦しみによって語ろう。
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 わたしは神に申そう、わたしを罪ある者とされないように。なぜわたしと争われるかを知らせてほしい。
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 あなたはしえたげをなし、み手のわざを捨て、悪人の計画を照すことを良しとされるのか。
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 あなたの持っておられるのは肉の目か、あなたは人が見るように見られるのか。
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 あなたの日は人の日のごとく、あなたの年は人の年のようであるのか。
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 あなたはなにゆえわたしのとがを尋ね、わたしの罪を調べられるのか。
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 あなたはわたしの罪のないことを知っておられる。またあなたの手から救い出しうる者はない。
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 あなたの手はわたしをかたどり、わたしを作った。ところが今あなたはかえって、わたしを滅ぼされる。
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 どうぞ覚えてください、あなたは土くれをもってわたしを作られた事を。ところが、わたしをちりに返そうとされるのか。
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 あなたはわたしを乳のように注ぎ、乾酪のように凝り固まらせたではないか。
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 あなたは肉と皮とをわたしに着せ、骨と筋とをもってわたしを編み、
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 命といつくしみとをわたしに授け、わたしを顧みてわが霊を守られた。
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 しかしあなたはこれらの事をみ心に秘めおかれた。この事があなたの心のうちにあった事をわたしは知っている。
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 わたしがもし罪を犯せば、あなたはわたしに目をつけて、わたしを罪から解き放されない。
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 わたしがもし悪ければわたしはわざわいだ。たといわたしが正しくても、わたしは頭を上げることができない。わたしは恥に満ち、悩みを見ているからだ。
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 もし頭をあげれば、あなたは、ししのようにわたしを追い、わたしにむかって再びくすしき力をあらわされる。
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 あなたは証人を入れ替えてわたしを攻め、わたしにむかってあなたの怒りを増し、新たに軍勢を出してわたしを攻められる。
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 なにゆえあなたはわたしを胎から出されたか、わたしは息絶えて目に見られることなく、
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 胎から墓に運ばれて、初めからなかった者のようであったなら、よかったのに。
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 わたしの命の日はいくばくもないではないか。どうぞ、しばしわたしを離れて、少しく慰めを得させられるように。
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 わたしが行って、帰ることのないその前に、これを得させられるように。わたしは暗き地、暗黒の地へ行く。
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 これは暗き地で、やみにひとしく、暗黒で秩序なく、光もやみのようだ」。
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
