雅歌 2

1 われはシャロンの野花 谷の百合花なり

Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

2 女子等の中にわが佳耦のあるは荊棘の中に百合花のあるがごとし

Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.

3 わが愛する者の男子等の中にあるは林の樹の中に林檎のあるがごとし 我ふかく喜びてその蔭にすわれり その實はわが口に甘かりき

Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.

4 彼われをたづさへて酒宴の室にいれたまへり その我上にひるがへしたる旗は愛なりき

Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.

5 請ふ なんぢら乾葡萄をもてわが力をおぎなへ 林檎をもて我に力をつけよ 我は愛によりて疾わづらふ

Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.

6 彼が左の手はわが頭の下にあり その右の手をもて我を抱く

Balja fejemen alól és jobbja átölel!

7 ヱルサレムの女子等よ我なんぢらに獐と野の鹿とをさし誓ひて請ふ 愛のおのづから起るときまでは殊更に喚起し且つ醒すなかれ

Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

8 わが愛する者の聲きこゆ 視よ 山をとび 岡を躍りこえて來る

Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.

9 わが愛する者は獐のごとくまた小鹿のごとし 視よ彼われらの壁のうしろに立ち 窓より覗き 格子より窺ふ

Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.

10 わが愛する者われに語りて言ふ わが佳耦よ わが美はしき者よ 起ていできたれ

Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!

11 視よ 冬すでに過ぎ 雨もやみてはやさりぬ

Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;

12 もろもろの花は地にあらはれ 鳥のさへづる時すでに至り 班鳩の聲われらの地にきこゆ

a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;

13 無花果樹はその靑き果を赤らめ 葡萄の樹は花さきてその馨はしき香氣をはなつ わが佳耦よ わが美しき者よ 起て出きたれ

a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el

14 磐間にをり 斷崖の匿處にをるわが鴿よ われに汝の面を見させよ なんぢの聲をきかしめよ なんぢの聲は愛らしく なんぢの面はうるはし

Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.

15 われらのために狐をとらへよ 彼の葡萄園をそこなふ小狐をとらへよ 我等の葡萄園は花盛なればなり

Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.

16 わが愛する者は我につき我はかれにつく 彼は百合花の中にてその群を牧ふ

Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

17 わが愛する者よ 日の涼しくなるまで 影の消るまで身をかへして出ゆき 荒き山々の上にありて獐のごとく 小鹿のごとくせよ

Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.