詩篇 92

1 いとたかき者よヱホバにかんしやし聖名をほめたたふるは善かな

Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,

2 あしたに汝のいつくしみをあらはし 夜々なんぢの眞實をあらはすに

hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:

3 十絃のなりものと筝とをもちゐ 琴の妙なる音をもちゐるはいと善かな

a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.

4 そはヱホバよ なんぢその作爲をもて我をたのしませたまへり 我なんぢの手のわざをよろこびほこらん

Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.

5 ヱホバよ汝のみわざは大なるかな汝のもろもろの思念はいとふかし

Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!

6 無知者はしることなく愚なるものは之をさとらず

Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:

7 惡きものは草のごとくもえいで 不義をおこなふ衆庶はさかゆるとも 遂にはとこしへにほろびん

mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.

8 されどヱホバよ汝はとこしへに高處にましませり

Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!

9 ヱホバよ吁なんぢの仇ああなんぢの仇はほろびん 不義をおこなふ者はことごとく散されん

Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.

10 されど汝わが角をたかくあげて 野の牛のつののごとくならしめたまへり 我はあたらしき膏をそそがれたり

De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.

11 又わが目はわが仇につきて願へることを見わが耳はわれにさからひておこりたつ惡をなすものにつきて願へることをききたり

Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.

12 義しきものは棕櫚の樹のごとく榮え レバノンの香柏のごとくそだつべし

Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;

13 ヱホバの宮にうゑられしものはわれらの神の大庭にさかえん

elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.

14 かれらは年老てなほ果をむすび豊かにうるほひ緑の色みちみちて

Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;

15 ヱホバの直きものなることを示すべし ヱホバはわが巌なりヱホバには不義なし

hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.