詩篇 90
1 主よなんぢは往古より世々われらの居所にてましませり
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 山いまだ生いでず汝いまだ地と世界とをつくりたまはざりしとき 永遠よりとこしへまでなんぢは神なり
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 なんぢ人を塵にかへらしめて宣はく 人の子よなんぢら歸れと
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 なんぢの目前には千年もすでにすぐる昨日のごとく また夜間のひとときにおなじ
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 なんぢこれらを大水のごとく流去らしめたまふ かれらは一夜の寝のごとく朝にはえいづる靑草のごとし
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 朝にはえいでてさかえ夕にはかられて枯るなり
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 われらはなんぢの怒によりて消うせ 汝のいきどほりによりて怖まどふ
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 汝われらの不義をみまへに置 われらの隠れたるつみを聖顔のひかりのなかにおきたまへり
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 われらのもろもろの日はなんぢの怒によりて過去り われらがすべての年のつくるは一息のごとし
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 われらが年をふる日は七十歳にすぎず あるひは壯やかにして八十歳にいたらん されどその誇るところはただ勤勞とかなしみとのみ その去ゆくこと速かにしてわれらもまた飛去れり
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 誰かなんぢの怒のちからを知らんや たれか汝をおそるる畏にたくらべて汝のいきどほりをしらんや
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 願くはわれらにおのが日をかぞふることををしへて智慧のこころを得しめたまへ
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 ヱホバよ歸りたまへ斯ていくそのときを歴たまふや ねがはくは汝のしもべらに係れるみこころを變へたまへ
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 ねがはくは朝にわれらを汝のあはれみにてあきたらしめ 世をはるまで喜びたのしませたまへ
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 汝がわれらを苦しめたまへるもろもろの日と われらが禍害にかかれるもろもろの年とにたくらべて我儕をたのしませたまへ
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 なんぢの作爲をなんぢの僕等に なんぢの榮光をその子等にあらはしたまへ
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 斯てわれらの神ヱホバの佳美をわれらのうへにのぞましめ われらの手のわざをわれらのうへに確からしめたまへ 願くはわれらの手のわざを確からしめたまへ
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
