詩篇 71

1 ヱホバよ我なんぢに依賴む ねがはくは何の日までも恥うくることなからしめ給へ

Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!

2 なんぢの義をもて我をたすけ我をまぬかれしめたまへ なんぢの耳をわれに傾けて我をすくひたまへ

Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!

3 ねがはくは汝わがすまひの磐となりたまへ われ恒にそのところに往ことを得ん なんぢ我をすくはんとて勅命をいだしたまへり そは汝はわが磐わが城なり

Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.

4 わが神よあしきものの手より不義殘忍なる人のてより 我をまぬかれしめたまへ

Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.

5 主ヱホバよなんぢはわが望なり わが幼少よりの恃なり

Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.

6 われ胎をはなるるより汝にまもられ母の腹にありしときより汝にめぐまれたり 我つねに汝をほめたたへん

Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.

7 我おほくの人にあやしまるるごとき者となれり 然どなんぢはわが堅固なる避所なり

Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.

8 なんぢの頌辭となんぢの頌美とは終日わが口にみちん

Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.

9 わが年老ぬるとき我をすてたまふなかれ わが力おとろふるとき我をはなれたまなかれ

Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.

10 わが仇はわがことを論ひ ひわが霊魂をうかがふ者はたがひに議ていふ

Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,

11 神かれを離れたり彼をたすくる者なし かれを追てとらへよと

mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!

12 神よわれに遠ざかりたまふなかれ わが神よとく來りて我をたすけたまへ

Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.

13 わがたましひの敵ははぢ且おとろへ我をそこなはんとするものは謗と辱とにおほはれよ

Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.

14 されど我はたえず望をいだきていやますます汝をほめたたへん

Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.

15 わが口はひねもす汝の義となんぢの救とをかたらん われその數をしらざればなり

Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.

16 われは主ヱホバの大能の事跡をたづさへゆかん われは只なんぢの義のみをかたらん

Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.

17 神よなんぢわれを幼少より敎へたまへり われ今にいたるまで汝のくすしき事跡をのべつたへたり

Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.

18 神よねがはくはわれ老て頭髮しろくなるとも我がなんぢの力を次代にのべつたへ なんぢの大能を世にうまれいづる凡のものに宣傳ふるまで我をはなれ給ふなかれ

De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.

19 神よなんぢの義もまた甚たかし なんぢは大なることをなしたまへり 神よたれか汝にひとしき者あらんや

Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?

20 汝われらを多のおもき苦難にあはせたまへり なんぢ再びわれらを活しわれらを地の深所よりあげたまはん

A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!

21 ねがはくは我をいよいよ大ならしめ歸りきたりて我をなぐさめ給へ

Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.

22 わが神よさらばわれ筝をもて汝をほめ なんぢの眞實をほめたたへん イスラエルの聖者よわれ琴をもてなんぢを讃うたはん

Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.

23 われ聖前にうたときわが口唇よろこびなんぢの贖ひたまへるわが霊魂おほいに喜ばん

Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.

24 わが舌もまた終日なんぢの義をかたらん われを害はんとするもの愧惶つればなり

Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.