詩篇 67

1 ねがはくは神われらをあはれみ われらをさきはひてその聖顔をわれらのうへに照したまはんことを (セラ)

A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

2 此はなんぢの途のあまねく地にしられ なんぢの救のもろもろの國のうちに知れんがためなり

Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

3 かみよ庶民はなんぢに感謝し もろもろの民はみな汝をほめたたへん

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

4 もろもろの國はたのしみ又よろこびうたふべし なんぢ直をもて庶民をさばき地のうへなる萬の國ををさめたまべければなり (セラ)

Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

5 神よたみらはなんぢに感謝し もろもろの民はみな汝をほめたたへん

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

6 地は產物をいだせり 神わが神はわれらを福ひたまはん

A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

7 神われらをさきはひたまふべし かくて地のもろもろの極ことごとく神をおそれん

áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.