詩篇 58

1 なんぢら默しゐて義をのべうるか 人の子よなんぢらなほき審判をおこなふや

A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

2 否なんぢらは心のうちに惡事をおこなひ その手の強暴をこの地にはかりいだすなり

Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

3 あしきものは胎をはなるるより背きとほざかり生れいづるより迷ひていつはりをいふ

Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

4 かれらの毒は蛇のどくのごとし かれらは蠱術をおこなふものの甚たくみにまじなふその聲をだにきかざる耳ふさぐ聾ひの蝮のごとし

Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

5 かれらの毒は蛇のどくのごとし かれらは蠱術をおこなふものの甚たくみにまじなふその聲をだにきかざる耳ふさぐ聾ひの蝮のごとし

hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

6 神よかれらの口の歯ををりたまヘ ヱホバよ壯獅の牙をぬきくだきたまへ

Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

7 願くはかれらを流れゆく水のごとくに消失しめ その矢をはなつときは折れたるごとくなし給はんことを

Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

8 また融てきえゆく蝸牛のごとく婦のときならず產たる目をみぬ嬰のごとくならしめ給へ

mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

9 なんぢらの釜いまだ荊蕀の火をうけざるさきに靑をも燃たるをもともに狂風にて吹さりたまはん

Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

10 義者はかれらが讎かへさるるを見てよろこび その足をあしきものの血のなかにてあらはん

Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

11 かくて人はいふべし實にただしきものに報賞あり實にさばきをほどこしたまふ神はましますなりと

Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.