詩篇 41

1 よわき人をかへりみる者はさいはひなり ヱホバ斯るものを禍ひの日にたすけたまはん

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.

2 ヱホバ之をまもり之をながらへしめたまはん かれはこの地にありて福祉をえん なんぢ彼をその仇ののぞみにまかせて付したまふなかれ

Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.

3 ヱホバは彼がわづらひの床にあるをたすけ給はん なんぢかれが病るときその衾裯をしきかへたまはん

Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.

4 我いへらくヱホバよわれを憐みわがたましひを醫したまへ われ汝にむかひて罪ををかしたりと

Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

5 わが仇われをそしりていへり 彼いづれのときに死いづれのときにその名ほろびんと

Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?

6 かれ又われを見んとてきたるときは虚偽をかたり邪曲をその心にあつめ 外にいでてはこれを述ぶ

És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.

7 すべてわれをにくむもの互ひにささやき我をそこなはんとて相謀る

Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:

8 かつ云 かれに一のわざはひつきまとひたれば仆れふしてふたたび起ることなからんと

Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!

9 わが恃みしところ わが糧をくらひしところのわが親しき友さへも我にそむきてその踵をあげたり

Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.

10 然はあれどヱホバよ汝ねがはくは我をあはれみ我をたすけて起したまへ されば我かれらに報ることをえん

De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.

11 わが仇われに打勝てよろこぶこと能はざるをもて汝がわれを愛いつくしみたまふを我しりぬ

Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.

12 わが事をいはば なんぢ我をわが完全うちにてたもち我をとこしへに面のまへに置たまふ

Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.

13 イスラエルの神ヱホバはとこしへより永遠までほむべきかな アーメン アーメン

Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.