詩篇 32

1 その愆をゆるされその罪をおほはれしものは福ひなり

Dávidtól. Oktató dal. Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!

2 不義をヱホバに負せられざるもの心にいつはりなき者はさいはひなり

Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.

3 我いひあらはさざりしときは終日かなしみさけびたるが故にわが骨ふるびおとろへたり

Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,

4 なんぢの手はよるも晝もわがうへにありて重し わが身の潤澤はかはりて夏の旱のごとくなれり (セラ)

mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.

5 斯てわれなんぢの前にわが罪をあらはしわが不義をおほはざりき 我いへらくわが愆をヱホバにいひあらはさんと 斯るときしも汝わがつみの邪曲をゆるしたまへり (セラ)

Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.

6 されば神をうやまふ者はなんぢに遇ことをうべき間になんぢに祈らん 大水あふれ流るるともかならずその身におよばじ

Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.

7 汝はわがかくるべき所なり なんぢ患難をふせぎて我をまもり救のうたをもて我をかこみたまはん (セラ)

Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.

8 われ汝ををしへ汝をあゆむべき途にみちびき わが目をなんぢに注てさとさん

Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:

9 汝等わきまへなき馬のごとく驢馬のごとくなるなかれ かれらは鑣たづなのごとき具をもてひきとめずば近づききたることなし

Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.

10 惡者はかなしみ多かれどヱホバに依賴むものは憐憫にてかこまれん

Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.

11 ただしき者よヱホバを喜びたのしめ 凡てこころの直きものよ喜びよばふべし

Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga, zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!