詩篇 29

1 なんぢら神の子らよ ヱホバに獻げまつれ榮と能とをヱホバにささげまつれ

Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!

2 その名にふさはしき榮光をヱホバにささげ奉れ きよき衣をつけてヱホバを拝みまつれ

Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben!

3 ヱホバのみこゑは水のうへにあり えいくわうの神は雷をとどろかせたまふ ヱホバは大水のうへにいませり

Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.

4 ヱホバの聲はちからあり ヱホバのみこゑは稜威あり

Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja díszszel;

5 ヱホバのみこゑは香柏ををりくだく ヱホバ、レバノンのかうはくを折くだきたまふ

az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;

6 これを犢のごとくをどらせレバノンとシリオンとをわかき野牛のごとくをどらせたまふ

szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a reémek fia.

7 ヱホバのみこゑは火焔をわかつ

az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.

8 ヱホバのみこゑは野をふるはせヱホバはカデシの野をふるはせたまふ

Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.

9 ヱホバのみこゑは鹿に子をうませ また林木をはだかにす その宮にあるすべてのもの呼はりて榮光なるかなといふ

Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajudtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!

10 ヱホバは洪水のうへに坐したまへり ヱホバは寳座にざして永遠に王なり

Az Örökkévaló a vízözönkor trónra űlt, űl is az Örökkévaló mint király örökké.

11 ヱホバはその民にちからをあたへたまふ 平安をもてその民をさきはひたまはん

Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.