詩篇 139
1 ヱホバよなんぢは我をさぐり我をしりたまへり
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 なんぢはわが坐るをも立をもしり 又とほくよりわが念をわきまへたまふ
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 なんぢはわが歩むをもわが臥をもさぐりいだし わがもろもろの途をことごとく知たまへり
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 そはわが舌に一言ありとも觀よヱホバよなんぢことごとく知たまふ
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 なんぢは前より後よりわれをかこみ わが上にその手をおき給へり
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 かかる知識はいとくすしくして我にすぐ また高くして及ぶことあたはず
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 我いづこにゆきてなんぢの聖霊をはなれんや われいづこに往てなんぢの前をのがれんや
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 我あけぼのの翼をかりて海のはてにすむとも
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 かしこにて尚なんぢの手われをみちびき汝のみぎの手われをたもちたまはん
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 暗はかならす我をおほひ 我をかこめる光は夜とならんと我いふとも
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 汝のみまへには暗ものをかくすことなく 夜もひるのごとくに輝けり なんぢにはくらきも光もことなることなし
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 汝はわがはらわたをつくり 又わがははの胎にわれを組成たまひたり
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 われなんぢに感謝す われは畏るべく奇しくつくられたり なんぢの事跡はことごとくくすし わが霊魂はいとつばらに之をしれり
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 われ隠れたるところにてつくられ地の底所にて妙につづりあはされしとき わが骨なんぢにかくるることなかりき
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 わが體いまだ全からざるに なんぢの目ははやくより之をみ 日々かたちづくられしわが百體の一だにあらざりし時に ことごとくなんぢの冊にしるされたり
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 神よなんぢりもろもろの思念はわれに寶きこといかばかりぞや そのみおもひの總計はいかに多きかな
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 我これを算へんとすれどもそのかずは沙よりもおほし われ眼さむるときも尚なんぢとともにをる
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 神よなんぢはかならず惡者をころし給はん されば血をながすものよ我をはなれされ
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 かれらはあしき企圖をもて汝にさからひて言ふ なんぢの仇はみだりに聖名をとなふるなり
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 ヱホバよわれは汝をにくむ者をにくむにあらずや なんぢに逆ひておこりたつものを厭ふにあらずや
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 われ甚くかれらをにくみてわが仇とす
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 神よねがはくは我をさぐりてわが心をしり 我をこころみてわがもろもろの思念をしりたまへ
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 ねがはくは我によこしまなる途のありやなしやを見て われを永遠のみちに導きたまへ
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
