< 詩篇 132 >

1 ヱホバよねがはくはダビデの爲にそのもろもろの憂をこころに記たまへ
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 ダビデ、ヱホバにちかひヤコブの全能者にうけひていふ
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 われヱホバのために處をたづねいだし ヤコブの全能者のために居所をもとめうるまでは 我家の幕屋にいらず わが臥床にのぼらず わが目をねぶらしめず わが眼瞼をとぢしめざるべしと
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 われヱホバのために處をたづねいだし ヤコブの全能者のために居所をもとめうるまでは 我家の幕屋にいらず わが臥床にのぼらず わが目をねぶらしめず わが眼瞼をとぢしめざるべしと
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 われヱホバのために處をたづねいだし ヤコブの全能者のために居所をもとめうるまでは 我家の幕屋にいらず わが臥床にのぼらず わが目をねぶらしめず わが眼瞼をとぢしめざるべしと
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 われらエフラタにて之をききヤアルの野にて見とめたり
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 われらはその居所にゆきて その承足のまへに俯伏さん
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 ヱホバよねがはくは起きて なんぢの稜威の櫃とともになんぢの安居所にいりたまへ
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 なんぢの祭司たちは義を衣 なんぢの聖徒はみな歓びよばふべし
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 なんぢの僕ダビデのためになんぢの受膏者の面をしりぞけたまふなかれ
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 ヱホバ眞實をもてダビデに誓ひたまひたれば之にたがふことあらじ 曰くわれなんぢの身よりいでし者をなんぢの座位にざせしめん
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 なんぢの子輩もしわがをしふる契約と證詞とをまもらばかれらの子輩もまた永遠になんぢの座位にざすべしと
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 ヱホバはシオンを擇びておのが居所にせんとのぞみたまへり
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 曰くこれは永遠にわが安居處なり われここに住ん そはわれ之をのぞみたればなり
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 われシオンの糧をゆたかに祝し くひものをもてその貧者をあかしめん
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 われ救をもてその祭司たちに衣せん その聖徒はみな聲たからかによろこびよばふべし
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 われダビデのためにかしこに一つの角をはえしめん わが受膏者のために燈火をそなへたり
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 われかれの仇にはぢを衣せん されどかれはその冠弁さかゆべし
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.

< 詩篇 132 >