詩篇 120

1 われ困苦にあひてヱホバをよびしかば我にこたへたまへり

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 ヱホバよねがはくは虚偽のくちびる欺詐の舌よりわが霊魂をたすけいだしたまへ

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 あざむきの舌よなんぢに何をあたへられ 何をくはへらるべきか

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 ますらをの利き箭と金萑花のあつき炭となり

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 わざはひなるかな我はメセクにやどりケダルの幕屋のかたはらに住めり

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 わがたましひは平安をにくむものと偕にすめり

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 われは平安をねがふ されど我ものいふときにかれら戰爭をこのむ

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.