詩篇 116
1 われヱホバを愛しむ そはわが聲とわが願望とをききたまへばなり
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 ヱホバみみを我にかたぶけたまひしが故に われ世にあらんかぎりヱホバを呼まつらむ
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
4 その時われヱホバの名をよべり ヱホバよ願くはわが霊魂をすくひたまへと
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 ヱホバは恩惠ゆたかにして公義ましませり われらの神はあはれみ深し
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 ヱホバは愚かなるものを護りたまふ われ卑くせられしがヱホバ我をすくひたまへり
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 わが霊魂よなんぢの平安にかへれ ヱホバは豊かになんぢを待ひたまへばなり
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 汝はわがたましひを死より わが目をなみだより わが足を顛蹶よりたすけいだしたまひき
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 われは活るものの國にてヱホバの前にあゆまん
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 われ大になやめりといひつつもなほ信じたり
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 われ惶てしときに云らく すべての人はいつはりなりと
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 我いかにしてその賜へるもろもろの恩惠をヱホバにむくいんや
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 われ救のさかづきをとりてヱホバの名をよびまつらむ
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 我すべての民のまへにてヱホバにわが誓をつくのはん
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 ヱホバの聖徒の死はそのみまへにて貴とし
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 ヱホバよ誠にわれはなんぢの僕なり われはなんぢの婢女の子にして汝のしもべなり なんぢわが縲絏をときたまへり
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 われ感謝をそなへものとして汝にささげん われヱホバの名をよばん
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 我すべての民のまへにてヱホバにわがちかひを償はん
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 ヱルサレムよ汝のなかにてヱホバのいへの大庭のなかにて此をつくのふべし ヱホバを讃まつれ
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
