詩篇 11

1 われヱホバに依賴めり なんぢら何ぞわが霊魂にむかひて鳥のごとくなんぢの山にのがれよといふや

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 視よあしきものは暗處にかくれ心なほきものを射んとて弓をはり絃に矢をつがふ

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 基みなやぶれたらんには義者なにをなさんや

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 ヱホバはその聖宮にいます ヱホバの寳座は天にありその目はひとのこを鑒 その眼瞼はかれらをこころみたまふ

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 ヱホバは義者をこころむ そのみこころは惡きものと強暴をこのむ者とをにくみ

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 羂をあしきもののうへに降したまはん火と硫磺ともゆる風とはかれらの酒杯にうくべきものなり

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 ヱホバはただしき者にして義きことを愛したまへばなり 直きものはその聖顔をあふぎみん

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.