哀歌 3
1 我はかれの震怒の笞によりて艱難に遭たる人なり
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 かれは我をひきて黑暗をあゆませ光明にゆかしめたまはず
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 まことに屢々その手をむけて終日われを攻なやまし
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 わが肉と肌膚をおとろへしめ わが骨を摧き
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 われにむかひて患苦と艱難を築きこれをもて我を圍み
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 われをして長久に死し者のごとく暗き處に住しめ
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 我をかこみて出ること能はざらしめわが鏈索を重くしたまへり
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 我さけびて助をもとめしとき彼わが祈禱をふせぎ
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 斫たる石をもてわが道を塞ぎわが途をまげたまへり
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 その我に對することは伏て伺がふ熊のごとく潜みかくるる獅子のごとし
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 われに路を離れしめ 我をひきさきて獨くるしましめ
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 弓を張りてわれを矢先の的となし
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 矢筒の矢をもてわが腰を射ぬきたまへり
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 われはわがすべての民のあざけりとなり 終日うたひそしらる
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 かれ我をして苦き物に飽しめ茵蔯を飮しめ
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 小石をもてわが齒を摧き灰をもて我を蒙ひたまへり
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 なんぢわが靈魂をして平和を遠くはなれしめたまへば我は福祉をわすれたり
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 是において我みづから言り わが氣力うせゆきぬ ヱホバより何を望むべきところ無しと
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 ねがはくは我が艱難と苦楚茵蔯と膽汁とを心に記たまへ
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 わがたましひは今なほ是らの事を想ひてわが衷に鬱ぐ
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 われこの事を心におもひ起せり この故に望をいだくなり
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 われらの尚ほろびざるはヱホバの仁愛によりその憐憫の盡ざるに因る
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 これは朝ごとに新なり なんぢの誠實はおほいなるかな
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 わが靈魂は言ふ ヱホバはわが分なり このゆゑに我彼を待ち望まん
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 ヱホバはおのれを待ち望む者とおのれを尋ねもとむる人に恩惠をほどこしたまふ
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 ヱホバの救拯をのぞみて靜にこれを待は善し
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 人わかき時に軛を負は善し
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 ヱホバこれを負せたまふなれば獨坐して默すべし
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 口を塵につけよ あるひは望あらん
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 おのれを撃つ者に頬をむけ 充足れるまでに恥辱をうけよ
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 そは主は永久に棄ることを爲たまはざるべければなり
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 かれは患難を與へ給ふといへどもその慈悲おほいなればまた憐憫を加へたまふなり
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 心より世の人をなやましかつ苦しめ給ふにはあらざるなり
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 世のもろもろの俘囚人を脚の下にふみにじり
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 至高者の面の前にて人の理を抂げ
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 人の詞訟を屈むることは主のよろこび給はざるところなり
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 主の命じたまふにあらずば誰か事を述んにその事即ち成んや
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 禍も福もともに至高者の口より出るにあらずや
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 活る人なんぞ怨言べけんや 人おのれの罪の罰せらるるをつぶやくべけんや
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 我等みづからの行をしらべかつ省みてヱホバに歸るべし
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 我ら天にいます神にむかひて手とともに心をも擧べし
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 われらは罪ををかし我らは叛きたり なんぢこれを赦したまはざりき
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 なんぢ震怒をもてみづから蔽ひ 我らを追攻め殺してあはれまず
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 雲をもてみづから蔽ひ 祈禱をして通ぜざらしめ
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 もろもろの民の中にわれらを塵埃となしたまへり
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 敵は皆われらにむかひて口を張れり
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 恐懼と陷阱また暴行と滅亡我らに來れり
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 わが民の女の滅亡によりてわが眼には涙の河ながる
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 わが目は斷ず涙をそそぎて止ず
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 天よりヱホバの臨み見て顧みたまふ時にまで至らん
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 わが邑の一切の女等の故によりてわが眼はわが心をいたましむ
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 故なくして我に敵する者ども鳥を追ごとくにいたく我をおひ
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 わが生命を坑の中にほろぼし わが上に石を投かけ
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 また水わが頭の上に溢る 我みづから言り滅びうせぬと
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 ヱホバよ われ深き坑の底より汝の名を呼り
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 なんぢ我が聲を聽たまへり わが哀歎と祈求に耳をおほひたまふなかれ
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 わが汝を龥たりし時なんぢは近よりたまひて恐るるなかれと宣へり
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 主よなんぢはわが靈魂の訴を助け伸べ わが生命を贖ひ給へり
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 ヱホバよ なんぢは我がかうむりたる不義を見たまへり 願はくは我に正しき審判を與へたまへ
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 なんぢは彼らが我を怨み われを害せんとはかるを凡て見たまへり
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 ヱホバよなんぢは彼らが我を詈り 我を害せんとはかるを凡て聞たまへり
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 かの立て我に逆らふ者等の言語およびその終日われを攻んとて運らす謀計もまた汝これを聞たまへり
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 ねがはくは彼らの起居をかんがみたまへ 我はかれらに歌ひそしらる
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 ヱホバよ なんぢは彼らが手に爲すところに循がひて報をなし
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 かれらをして心くらからしめたまはん なんぢの呪詛かれらに歸せよ
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 なんぢは震怒をもてかれらを追ひ ヱホバの天の下よりかれらをほろぼし絶たまはん
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
