ヨブ 記 30

1 然るに今は我よりも年少き者等われを笑ふ 彼等の父は我が賤しめて群の犬と並べ置くことをもせざりし者なり

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 またかれらの手の力もわれに何の用をかなさん 彼らは其氣力すでに衰へたる者なり

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 かれらは缺乏と饑とによりて痩おとろへ 荒かつ廢れたる暗き野にて乾ける地を咬む

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 すなはち灌木の中にて藜を摘み苕の根を食物となす

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 彼らは人の中より逐いださる 盜賊を追ふがごとくに人かれらを追て呼はる

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 彼等は懼ろしき谷に住み 土坑および磐穴に居り

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 灌木の中に嘶なき 荊棘の下に偃す

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 彼らは愚蠢なる者の子 卑むべき者の子にして國より撃いださる

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 しかるに今は我かれらの歌謠に成り 彼らの嘲哢となれり

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 かれら我を厭ふて遠く我を離れ またわが面に唾することを辭まず

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 神わが綱を解て我をなやましたまへば彼等もわが前にその韁を縱せり

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 この輩わが右に起あがり わが足を推のけ我にむかひて滅亡の路を築く

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 彼らは自ら便なき者なれども尚わが逕を毀ち わが滅亡を促す

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 かれらは石垣の大なる崩口より入がごとくに進み來り 破壞の中にてわが上に乗かかり

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 懼ろしき事わが身に臨み 風のごとくに我が尊榮を吹はらふ わが福祿は雲のごとくに消失す

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 今はわが心われの衷に鎔て流れ 患難の日かたく我を執ふ

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 夜にいれば我骨刺れて身を離る わが身を噬む者つひに休むこと無し

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 わが疾病の大なる能によりてわが衣服は醜き樣に變り 裏衣の襟の如くに我身に固く附く

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 神われを泥の中に投こみたまひて我は塵灰に等しくなれり

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 われ汝にむかひて呼はるに汝答へたまはず 我立をるに 汝只われをながめ居たまふ

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 なんぢは我にむかひて無情なりたまひ 御手の能力をもて我を攻撃たまふ

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 なんぢ我を擧げ風の上に乗て負去しめ 大風の音とともに消亡しめたまふ

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 われ知る汝はわれを死に歸らしめ一切の生物の終に集る家に歸らしめたまはん

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 かれは必ず荒垤にむかひて手を舒たまふこと有じ 假令人滅亡に陷るとも是等の事のために號呼ぶことをせん

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 苦みて日を送る者のために我哭ざりしや 貧しき者のために我心うれへざりしや

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 われ吉事を望みしに凶事きたり 光明を待しに黑暗きたれり

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 わが膓沸かへりて安からず 患難の日我に追及ぬ

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 われは日の光を蒙らずして哀しみつつ歩き 公會の中に立て助を呼もとむ

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 われは山犬の兄弟となり 駝鳥の友となれり

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 わが皮は黑くなりて剥落ち わが骨は熱によりて焚け

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 わが琴は哀の音となり わが笛は哭の聲となれり

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.