ヨブ 記 17
1 わが氣息は已にくさり 我日すでに盡なんとし墳墓われを待つ
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 まことに嘲弄者等わが傍に在り 我目は彼らの辨爭ふを常に見ざるを得ず
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 願くは質を賜ふて汝みづから我の保證となりたまへ 誰か他にわが手をうつ者あらんや
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 汝彼らの心を閉て悟るところ無らしめたまへり 必ず彼らをして愈らしめたまはじ
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 朋友を交付して掠奪に遭しむる者は其子等の目潰るべし
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 彼われを世の民の笑柄とならしめたまふ 我は面に唾せらるべき者となれり
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 かつまた我目は憂愁によりて昏み 肢體は凡て影のごとし
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 義しき者は之に驚き 無辜者は邪曲なる者を見て憤ほる
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 然ながら義しき者はその道を堅く持ち 手の潔淨き者はますます力を得るなり
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 請ふ汝ら皆ふたたび來れ 我は汝らの中に一人も智き者あるを見ざるなり
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 わが日は已に過ぎ わが計る所わが心に冀ふ所は已に敗れたり
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 彼ら夜を晝に變ふ 黑暗の前に光明ちかづく
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 われ朽腐に向ひては汝はわが父なりと言ひ 蛆に向ひては汝は我母わが姉妹なりと言ふ
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 然ばわが望はいづくにかある 我望は誰かこれを見る者あらん
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
