Salmi 90

1 Preghiera di Mosè, uomo di Dio. O Signore, tu sei stato per noi un rifugio d’età in età.

Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

2 Avanti che i monti fossero nati e che tu avessi formato la terra e il mondo, anzi, ab eterno in eterno, tu sei Dio.

Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

3 Tu fai tornare i mortali in polvere e dici: Ritornate, o figliuoli degli uomini.

Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

4 Perché mille anni, agli occhi tuoi, sono come il giorno d’ieri quand’è passato, e come una veglia nella notte.

Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

5 Tu li porti via come in una piena; son come un sogno. Son come l’erba che verdeggia la mattina;

Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

6 la mattina essa fiorisce e verdeggia, la sera è segata e si secca.

reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

7 Poiché noi siam consumati per la tua ira, e siamo atterriti per il tuo cruccio.

Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

8 Tu metti le nostre iniquità davanti a te, e i nostri peccati occulti, alla luce della tua faccia.

Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

9 Tutti i nostri giorni spariscono per il tuo cruccio; noi finiamo gli anni nostri come un soffio.

Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

10 I giorni de’ nostri anni arrivano a settant’anni; o, per i più forti, a ottant’anni; e quel che ne fa l’orgoglio, non è che travaglio e vanità; perché passa presto, e noi ce ne voliam via.

Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

11 Chi conosce la forza della tua ira e il tuo cruccio secondo il timore che t’è dovuto?

Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

12 Insegnaci dunque a così contare nostri giorni, che acquistiamo un cuor savio.

Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

13 Ritorna, o Eterno; fino a quando? e muoviti a pietà dei tuoi servitori.

Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

14 Saziaci al mattino della tua benignità, e noi giubileremo, ci rallegreremo tutti i dì nostri.

Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

15 Rallegraci in proporzione de’ giorni che ci hai afflitti, e degli anni che abbiam sentito il male.

Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

16 Apparisca l’opera tua a pro de’ tuo servitori, e la tua gloria sui loro figliuoli.

Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

17 La grazia del Signore Iddio nostro sia sopra noi, e rendi stabile l’opera delle nostre mani; sì, l’opera delle nostre mani rendila stabile.

S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!