Salmi 88

1 Canto. Salmo dei figliuoli di Kore. Per il Capo de’ musici. Da cantarsi mestamente. Cantico di Heman, l’Ezrahita. O Eterno, Dio della mia salvezza, io grido giorno e notte nel tuo cospetto.

Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;

2 Venga la mia preghiera dinanzi a te, inclina il tuo orecchio al mio grido;

jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.

3 poiché l’anima mia è sazia di mali, e la mia vita è giunta presso al soggiorno dei morti. (Sheol h7585)

Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)

4 Io son contato fra quelli che scendon nella fossa; son come un uomo che non ha più forza.

Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi

5 Prostrato sto fra i morti, come gli uccisi che giaccion nella tomba, de’ quali tu non ti ricordi più, e che son fuor della portata della tua mano.

a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.

6 Tu m’hai posto nella fossa più profonda, in luoghi tenebrosi, negli abissi.

Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.

7 L’ira tua pesa su me, e tu m’hai abbattuto con tutti i tuoi flutti. (Sela)

Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.

8 Tu hai allontanato da me i miei conoscenti, m’hai reso un’abominazione per loro. Io son rinchiuso e non posso uscire.

Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.

9 L’occhio mio si consuma per l’afflizione; io t’invoco ogni giorno, o Eterno, stendo verso te le mie mani.

Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.

10 Opererai tu qualche miracolo per i morti? I trapassati risorgeranno essi a celebrarti? (Sela)

A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.

11 La tua benignità sarà ella narrata nel sepolcro, o la tua fedeltà nel luogo della distruzione?

Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?

12 Le tue maraviglie saranno esse note nelle tenebre, e la tua giustizia nella terra dell’oblìo?

Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?

13 Ma, quant’è a me, o Eterno, io grido a te, e la mattina la mia preghiera ti viene incontro.

Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.

14 Perché, o Eterno, rigetti tu l’anima mia? Perché nascondi il tuo volto da me?

Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?

15 Io sono afflitto, e morente fin da giovane; io porto il peso dei tuoi terrori e sono smarrito.

Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.

16 I tuoi furori mi son passati addosso; i tuoi terrori m’annientano,

Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.

17 mi circondano come acque ogni giorno, mi attornian tutti assieme.

Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.

18 Hai allontanato da me amici e compagni; i miei conoscenti sono le tenebre.

Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.