Giobbe 4

1 Allora Elifaz di Teman rispose disse:

Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

2 “Se provassimo a dirti una parola ti darebbe fastidio? Ma chi potrebbe trattener le parole?

ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

3 Ecco tu n’hai ammaestrati molti, hai fortificato le mani stanche;

Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4 le tue parole hanno rialzato chi stava cadendo, hai raffermato le ginocchia vacillanti;

a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

5 e ora che il male piomba su te, tu ti lasci abbattere; ora ch’è giunto fino a te, sei tutto smarrito.

Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

6 La tua pietà non è forse la tua fiducia, e l’integrità della tua vita la speranza tua?

Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

7 Ricorda: quale innocente perì mai? e dove furono gli uomini retti mai distrutti?

Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

8 Io per me ho visto che coloro che arano iniquità e seminano tormenti, ne mietono i frutti.

A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

9 Al soffio di Dio essi periscono, dal vento del suo corruccio son consumati.

Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

10 Spenta è la voce del ruggente, sono spezzati i denti dei leoncelli.

Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

11 Perisce per mancanza di preda il forte leone, e restan dispersi i piccini della leonessa.

Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

12 Una parola m’è furtivamente giunta, e il mio orecchio ne ha còlto il lieve sussurro.

De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

13 Fra i pensieri delle visioni notturne, quando un sonno profondo cade sui mortali,

Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

14 uno spavento mi prese, un tremore che mi fece fremer tutte l’ossa.

rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

15 Uno spirito mi passò dinanzi, e i peli mi si rizzarono addosso.

S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

16 Si fermò, ma non riconobbi il suo sembiante; una figura mi stava davanti agli occhi e udii una voce sommessa che diceva:

Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

17 “Può il mortale esser giusto dinanzi a Dio? Può l’uomo esser puro dinanzi al suo Fattore?

Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

18 Ecco, Iddio non si fida de’ suoi propri servi, e trova difetti nei suoi angeli;

Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

19 quanto più in quelli che stanno in case d’argilla, che han per fondamento la polvere e son schiacciati al par delle tignuole!

hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

20 Tra la mattina e la sera sono infranti; periscono per sempre, senza che alcuno se ne accorga.

Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

21 La corda della lor tenda, ecco, è strappata, e muoion senza posseder la sapienza”.

Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!