Giobbe 10

1 L’anima mia prova disgusto della vita; vo’ dar libero corso al mio lamento, vo’ parlar nell’amarezza dell’anima mia!

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 Io dirò a Dio: “Non mi condannare! Fammi sapere perché contendi meco!”

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 Ti par egli ben fatto d’opprimere, di sprezzare l’opera delle tue mani e di favorire i disegni de’ malvagi?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 Hai tu occhi di carne? Vedi tu come vede l’uomo?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 I tuoi giorni son essi come i giorni del mortale, i tuoi anni son essi come gli anni degli umani,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 che tu investighi tanto la mia iniquità, che t’informi così del mio peccato,

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 pur sapendo ch’io non son colpevole, e che non v’è chi mi liberi dalla tua mano?

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 Le tue mani m’hanno formato m’hanno fatto tutto quanto… e tu mi distruggi!

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Deh, ricordati che m’hai plasmato come argilla… e tu mi fai ritornare in polvere!

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 Non m’hai tu colato come il latte e fatto rapprender come il cacio?

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 Tu m’hai rivestito di pelle e di carne, e m’hai intessuto d’ossa e di nervi.

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Mi sei stato largo di vita e di grazia, la tua provvidenza ha vegliato sul mio spirito,

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 ed ecco quello che nascondevi in cuore! Sì, lo so, questo meditavi:

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 se avessi peccato, l’avresti ben tenuto a mente, e non m’avresti assolto dalla mia iniquità.

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 Se fossi stato malvagio, guai a me! Se giusto, non avrei osato alzar la fronte, sazio d’ignominia, spettatore della mia miseria.

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 Se l’avessi alzata, m’avresti dato la caccia come ad un leone e contro di me avresti rinnovato le tue maraviglie;

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 m’avresti messo a fronte nuovi testimoni, e avresti raddoppiato il tuo sdegno contro di me; legioni su legioni m’avrebbero assalito.

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 E allora, perché m’hai tratto dal seno di mia madre? Sarei spirato senza che occhio mi vedesse!

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 Sarei stato come se non fossi mai esistito, m’avrebbero portato dal seno materno alla tomba!

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 Non son forse pochi i giorni che mi restano? Cessi egli dunque, mi lasci stare, ond’io mi rassereni un poco,

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 prima ch’io me ne vada, per non più tornare, nella terra delle tenebre e dell’ombra di morte:

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 terra oscura come notte profonda, ove regnano l’ombra di morte ed il caos, il cui chiarore è come notte oscura”.

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.