I Samuel 20
1 Kalpasanna, naglibas ni David manipud Najot iti Rama, immay kenni Jonatan ket kinunana, “Ania kadi ti naaramidko? Ania ti nadagsen a nakabasolak? Ania ti basolko iti amam, a kayatna pay a pukawen ti biagko?”
És elszökött Dávid Nájótból, Rámában; elment és szólt Jónátán előtt: Mit cselekedtem, mi a bűnöm és mi a vétkem atyád előtt, hogy életemre tör?
2 Kinuna ni Jonatan kenni David, “Adayo a mapasamak dayta; saanka a matay. Awan ti ar-aramiden ti amak a saanna nga ibaga kaniak, dakkel man wenno bassit a banag. Apay koma nga ilimed ti amak daytoy a banag kaniak? Saan a pudno dayta.”
Mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, nem tesz atyám sem nagy dolgot, sem kicsi dolgot, hogy ne nyilvánítaná előttem; miért rejtené tehát atyám el ezt a dolgot tőlem? Nincs úgy!
3 Ngem insapata manen ni David ket kinunana, “Ammo la unay ti amam a nasayaat ti pannakikaduam kaniak.” Kinunana, 'Saan koma a maammoan ni Jonatan daytoy, ta amangan no agladingit isuna.' Ngem kas iti kinapudno a sibibiag ni Yahweh, ken agingga a sibibiagka, maysa laengen nga addang ti baetmi kenni patay.”
S újra esküdött Dávid és mondta: Jól tudja atyád, hogy kegyet találtam szemeidben, mondta tehát, ne tudja ezt Jónátán, nehogy megszomorodjék; azonban ahogy él az Örökkévaló és lelked életére, bizony, csak egy lépésnyi van köztem és a halál közt.
4 Ket kinuna ni Jonatan kenni David, “Aniaman nga ibagam, aramidek para kenka.”
Erre szólt Jónátán Dávidhoz: Mit kíván a lelked? Megteszem neked.
5 Kinuna ni David kenni Jonatan, “Inton bigat ket baro a bulan, ket masapul a sumangoak a makipangan iti ari. Ngem bay-annak koma a pumanaw, tapno makapaglemmengak iti away agingga iti rabii ti maikatlo nga aldaw.
Szólt Dávid Jónátánhoz: Íme, újhold van holnap, én pedig ülni szoktam a királynál, hogy egyem; bocsáss hát el engem és elrejtőzöm a mezőn a harmadik estig.
6 No birokennak ti amam, ibagam ngarud, “Nagpakada ni David kaniak a mapan biit isuna idiay Betlehem a siudadna, gapu ta isu ti tinawen a panagidatonda sadiay para iti sibubukel a pamiliada.'
Ha majd fölemlít engem atyád, akkor mondjad: elkérezkedett tőlem Dávid, hogy futhasson Bét-Léchembe, az ő városába, mert évi áldozatja van ott az egész családnak.
7 No kunaenna, 'Ala, wen,' maaddaan iti talna ti adipenmo. Ngem no makaunget unay isuna, ammomon a dakes ti pangngeddengna.
Ha így szól: jó – béke van szolgáddal; de ha haragjára lesz, tudd meg, hogy elhatározva van részéről a veszedelem.
8 Ipaaymo ngarud ti kinaimbagmo iti adipenmo. Ta nakitulagka iti adipenmo iti sangoanan ni Yahweh. Ngem no adda basolko, papatayennak; ta apay pay laeng nga iyegnak iti amam?”
És cselekedjél szeretetet szolgáddal, mert az Örökkévaló szövetségébe engedted jutni magaddal szolgádat; de ha bűn van rajtam, ölj meg te atyádhoz pedig minek is vinnél.
9 Kinuna ni Jonatan, “Adayo a mapasamak kenka dayta! No natakuatak koma nga inkeddeng ti amak a madangranka, saanko kadi nga ibaga kenka?”
Mondta Jónátán; Távol legyen tőled! Bizony ha megtudom, hogy atyám részéről el van határozva, a veszedelem, hogy rád jöjjön, nem adnám én azt tudtodra?
10 Ket kinuna ni David kenni Jonatan, “Siasinonto ti mangibaga kaniak no kas pangarigan ta sungbatannaka a sigugubsang ti amam?”
És szolt Dávid Jónátánhoz: Ki adja majd tudtomra, ha talán atyád valami keményet felel neked?
11 Kinuna ni Jonatan kenni David, “Umayka, mapanta idiay away.” Ket napanda a dua iti tay-ak.
Szólt Jónátán Dávidhoz: Gyere, menjünk ki a mezőre. És kimentek mind a ketten a mezőre.
12 Kinuna ni Jonatan kenni David, “Saksi koma ni Yahweh a Dios ti Israel. Inton damagek iti amak iti kastoy met laeng nga oras inton bigat, wenno iti maikatlo nga aldaw, denggem, no adda nasayaat a panggep para kenni David, saankonto kadi aya nga ipatulod ken ipakaammo kenka?
Ekkor szólt Jónátán Dávidhoz: Az Örökkévaló, Izrael Istene – midőn kifürkészem atyámat ilyenkor holnap vagy harmadnapra és íme, jól áll Dávid dolga, vajon akkor nem küldenék hozzád, hogy nyilvánítsam előtted?
13 No pakaragsakan ti amak ti mangdangran kenka, aramiden koma ni Yahweh kenni Jonatan ken ad-adda pay koma no saanko nga ipakaammo kenka ken saanka a paadaywen, tapno makapanawka a natalna. Ni Yahweh koma ti kumuyog kenka, kas iti pannakikakaaddana iti amak.
Így tegyen az Örökkévaló Jónátánnal s így folytassa, ha jónak tetszik atyámnak rád hozni a veszedelmet, akkor nyilvánítom előtted és elbocsátlak, hogy menj békével; és legyen veled az Örökkévaló, amint atyámmal volt.
14 No sibibiagak pay laeng, saanmo kadi nga ipakita kaniak ti kinapudno ni Yahweh iti tulag, tapno saanak koma a matay?
S nemde, ha még élek, nem fogsz-e cselekedni velem az Örökkévaló szeretetével, hogy meg ne haljak?
15 Ket saanmonto koma a putden a maminpinsan ti kinapudnom iti tulagmo iti balayko, inton pukawen ni Yahweh amin a kabusor ni David iti rabaw ti daga.”
S ne irtsd ki szeretetedet házamtól sohasem, akkor sem, mikor kiírtja az Örökkévaló Dávid ellenségeit, kit-kit a föld színéről –
16 Nakitulag ngarud ni Jonatan iti balay ni David a kunana, “Sapay koma ta singirento ni Yahweh daytoy iti ima dagiti kabusor ni David.”
így szövetséget kötött Jónátán Dávid házával és keresse az Örökkévaló Dávid ellenségeinek kezéből!
17 Pinagsapata manen ni Jonatan ni David gapu iti panagayatna kenkuana, gapu ta ay-ayatenna isuna kas iti panagayatna iti bukodna a kararua.
Tovább is megeskette Jónátán Dávidot, mert szerette őt, mert lelke szeretetével szerette.
18 Ket kinuna ni Jonatan kenkuana, “Inton bigat ket baro a bulan. Birokennakanto gapu ta awan ti nakatugaw iti tugawmo.
Erre mondta neki Jónátán: Holnap újhold van; hiányozni fogsz, mert üres lesz az ülőhelyed.
19 Inton nakapagtalinaedka iti tallo nga aldaw, sumalogka a dagus ket umayka iti disso a naglemmengam inton madama a mapagtutungtongan dayta a banag, ket agtalinaedka iti bato nga Ezel.
Harmadnapon pedig menj le hamar, míg eljutsz azon helyre, ahol elrejtőztél az esemény napján, és maradj az Ézel köve mellett.
20 Mangipanaakto iti tallo a pana iti igid daytoy, a kasla adda panpanaek.
Én pedig – a három nyilat majd ellövöm, célba lőve magamnak.
21 Ket ibaonkonto ti agtutubok a lalaki ket ibagak kenkuana, 'Mapanmo biroken dagiti impanak. No ibagak iti agtutubo a lalaki, 'Kitaem, adda dagiti pana iti dayta a paset; alaem ida,” ket umayka; ta addanto talged para kenka saan ket a pakadangran, iti nagan ni Yahweh nga adda iti agnanayon.
És íme elküldöm majd a legényt: menj, találd meg a nyilakat; ha azt fogom mondani a legénynek: íme a nyilak innen vannak tőled – akkor vedd és jöjj, mert béke van veled és nincs baj – él az Örökkévaló!
22 “Ngem no ibagak iti agtutubo a lalaki, “Kitaem, adda iti labesmo dagiti pana,' nasken a pumanawkan, ta ibabaonnaka ni Yahweh nga umadayo.
Ha pedig azt mondom a fiúnak: íme, a nyilak innen vannak tőled, akkor menj, mert elküldött téged az Örökkévaló.
23 Maipanggep iti nagnummoanta, pudno, adda ni Yahweh iti nagbaetanta iti agnanayon.'”
Azon szóra nézve pedig, melyet szóltunk én meg te – íme az Örökkévaló van köztem és közted örökké.
24 Naglemmeng ngarud ni David iti tay-ak. Idi dimteng ti baro a bulan, nagtugaw ti ari tapno mangan.
Elrejtőzött tehát Dávid a mezőn. Volt pedig újholdkor, leült a király az ebédhez, hogy egyék.
25 Nagtugaw ti ari iti tugawna, iti masansan a pagtugtugawanna, iti abay ti diding. Timmakder ni Jonatan, ket nagtugaw ni Abner iti abay ni Saul. Ngem awan ti nagtugaw iti tugaw ni David.
És leült a király az ülőhelyére, mint egyszer-másszor a fal melletti ülőhelyre; s fölkelt Jónátán és leült Abnér Sául oldalára; s üres maradt Dávid helye.
26 Ngem awan ti imbagbaga ni Saul iti dayta nga aldaw, gapu ta impagarupna, “Adda napasamak kenkuana. Saan isuna a nadalus; sigurado saan isuna a nadalus.”
De nem szólt Sául semmit aznap, mert mondta: véletlen az, nem tiszta ő, bizony nem tiszta.
27 Ngem iti maikadua nga aldaw, ti aldaw kalpasan ti baro a bulan, awan ti nakatugaw iti tugaw ni David. Kinuna ni Saul kenni Jonatan nga anakna, “Apay a saan nga immay ti anak ni Jesse iti pannangan, uray idi kalman ken ita nga aldaw?”
Volt pedig másnap, az újhold második napján, üres maradt Dávid helye; ekkor szólt Sául a fiához, Jonátánhoz: Miért nem jött Jísáj fia sem tegnap sem ma az ebédhez?
28 Simmungbat ni Jonatan kenni Saul, “Nagpakada kaniak ni David a mapan isuna idiay Betlehem.
Felelt Jónátán Sáulnak: Elkérezkedett tőlem Dávid Bét-Léchembe.
29 Kinunana, 'Pangngaasim ta palubosannak. Adda ngamin panagidaton nga aramiden ti pamiliami idiay siudad, ket imbilin ti kabsatko a lalaki nga addaak koma sadiay. Ita, no nasayaatak iti imatangmo, palubosannak koma a mapanko kitaen dagiti kakabsatko a lallaki.' Daytoy ti makagapu a saan isuna nga immay iti lamisaan ti ari.”
Mondta ugyanis: bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk van a városban, és ő parancsolta meg nekem, a testvérem; most hát, ha kegyet találtam szemeidben, hadd siessek el, kérlek, hogy lássam testvéreimet. Azért nem jött a király asztalához.
30 Ket simged ti pungtot ni Saul kenni Jonatan, ket kinunana kenkuana, “Sika nga anak ti dakes ken managsukir a babai! Ti kunam kadi ket saanko nga ammo a pinilim ti anak ni Jesse a pakaibabainam, ken pakaibabainan ti inam a nangipasngay kenka?
Erre föllobbant Sául haragja Jónátán ellen és mondta neki: Te romlott és fenyíteni való anyának a fia! Hiszen tudom, hogy te kedveled Jísáj fiát, szégyenedre és anyád szemérmének szégyenére!
31 Ta agingga a sibibiag ti anak ni Jesse iti rabaw ti daga, sika man wenno ti pagariam ket saanto a maisaad. Ita ngarud, ibaon ken iyegmo isuna kaniak, ta masapul a matay isuna.”
Mert mind azon időben, amíg Jísáj fia él a földön, nem fogsz megszilárdulni sem te, sem királyságod; most tehát küldj és hozasd őt hozzám, mert halál fia ő!
32 Simmungbat ni Jonatan kenni Saul nga amana, “Ania ti makagapu a nasken a mapapatay isuna! Ania ti naaramidna?”
Felelt Jónátán atyjának, Sáulnak és szólt hozzá: Mért ölessék meg, mit követett el?
33 Ket ginayang ni Saul ni Jonatan tapno patayenna isuna. Isu nga ammon ni Jonatan a kayat unay ti amana a patayen ni David.
Ekkor Sául a dárdáját hajította feléje, hogy leüsse; így megtudta Jónátán, hogy el van határozva atyja részéről, hogy megöli Dávidot.
34 Makapungtot unay a timmakder ni Jonatan iti lamisaan ket saan a nangnangan iti maikadua nga aldaw ti bulan, ta nakaro ti panagladingitna para kenni David, gapu ta imbabain isuna ti amana.
S fölkelt Jónátán az asztaltól föllobbant haraggal; és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert megszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette az atyja.
35 Iti kabigatanna, napan ni Jonatan iti away a nagtulaganda kenni David, ket adda maysa nga agtutubo a lalaki a kaduana.
Volt pedig reggel, kiment Jónátán a mezőre Dávidhoz a meghatározott időre, és egy kisfiú vele.
36 Kinunana iti agtutubona a lalaki, “Tumarayka ket birokem dagiti pana nga ipanak.” Ket bayat nga agtartaray ti agtutubo a lalaki, nangipana isuna iti maysa a pana iti labesna.
És mondta legényének: Fuss, találd csak meg a nyilakat, melyeket ellövök. A fiú futott, ő pedig ellőtte a nyilat, túlhajítva rajta.
37 Idi nakadanon ti agtutubo a lalaki iti disso a nagdissoan ti pana nga impana ni Jonatan, pinukkawan ni Jonatan ti agtutubo a lalaki a kunana, “Saan kadi nga adda ti pana iti labesmo?”
Mikor eljutott a legény a nyíl helyére, melyet ellőtt Jónátán, kiáltott Jónátán a legény után és mondta: Hiszen a nyíl túlnan van tőled!
38 Ket pinukkawan ni Jonatan ti agtutubo a lalaki, “Darasem! Saanka nga agbayag!” Inurnong ngarud ti lalaki nga agtutubo ni Jonatan dagiti pana ket immay iti ayan ti amona.
És kiáltott Jónátán a legény után: Gyorsan siess, meg ne állj! És fölszedte Jónátán legénye a nyilakat és odament urához.
39 Ngem awan ammo ti agtutubo a lalaki. Da laeng Jonatan ken David ti makaammo iti dayta a banag.
A legény pedig nem tudott semmit; csupán Jónátán meg Dávid tudták a dolgot.
40 Inted ni Jonatan dagiti igamna iti agtutubona a lalaki ket kinunana kenkuana, “Mapankan, ipanmo dagitoy iti siudad.”
Ekkor odaadta Jónátán a fegyvereit az ő legényének és mondta neki: Menj, vidd a városba.
41 Apaman a nakapanaw ti agtutubo a lalaki, timmakder ni David manipud iti abagatan a paset, nagpakleb iti daga, ket namitlo a daras a nagpakleb isuna iti daga. Naginnagekda iti maysa ken maysa ken nagsinnangitda, ngem nakarkaro ti panagsangsangit ni David.
A legény elment, Dávid pedig fölkelt dél felől, levetette magát arcával a földre és leborult háromszor; megcsókolták egyik a másikát és sírtak egyik a másikával, mígnem Dávid nagyon sírt.
42 Kinuna ni Jonatan kenni David, “Mapanka a natalna, gapu ta nagkinnarita iti nagan ni Yahweh a kinunata, 'Adda koma ni Yahweh iti agnanayon iti nagbaetanta ken iti nagbaetan dagiti kaputotak ken kaputotam.” Ket timmakder ni David sa pimmanaw, ket nagsubli ni Jonatan iti siudad.
És mondta Jónátán Dávidnak: Menj békével! Amit esküdtünk mi ketten az Örökkévaló nevében, mondván: az Örökkévaló legyen köztem és közted, magzatom és magzatod közt mindörökké! Fölkelt és elment; Jónátán pedig bement a városba.
