Máté 11
1 Amikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városokban.
Et factum est, cum consummasset Iesus, præcipiens duodecim discipulis suis, transiit inde ut doceret, et prædicaret in civitatibus eorum.
2 János pedig, amikor a fogságban ülve hallott Krisztus cselekedeteiről, elküldött hozzá kettőt tanítványai közül.
Ioannes autem cum audisset in vinculis opera Christi, mittens duos de discipulis suis,
3 Ezt mondta neki: „Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy pedig mást várjunk?“
ait illi: Tu es, qui venturus es, an alium expectamus?
4 Jézus ezt mondta nekik: „Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok:
Et respondens Iesus ait illis: Euntes renunciate Ioanni quæ audistis, et vidistis.
5 a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik.
Cæci vident, claudi ambulant, leprosi mundantur, surdi audiunt, mortui resurgunt, pauperes evangelizantur:
6 Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.“
et beatus est, qui non fuerit scandalizatus in me.
7 Amikor pedig ezek elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokasághoz Jánosról: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Nádszálat, amit a szél hajtogat?
Illis autem abeuntibus, cœpit Iesus dicere ad turbas de Ioanne: Quid existis in desertum videre? arundinem vento agitatem?
8 Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Akik puha ruhákat viselnek, királyok palotáiban vannak.
Sed quid existis videre? hominem mollibus vestitum? Ecce qui mollibus vestiuntur, in domibus regum sunt.
9 Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
Sed quid existis videre? prophetam? Etiam dico vobis, et plus quam prophetam.
10 Mert ő az, akiről meg van írva: »Íme, elküldöm követemet a te arcod előtt, aki elkészíti előtted utadat.«
Hic est enim, de quo scriptum est: Ecce ego mitto Angelum meum ante faciem tuam, qui præparabit viam tuam ante te.
11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.
Amen dico vobis, non surrexit inter natos mulierum maior Ioanne Baptista: qui autem minor est in regno cælorum, maior est illo.
12 Keresztelő János idejétől fogva mind a mai napig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
A diebus autem Ioannis Baptistæ usque nunc, regnum cælorum vim patitur, et violenti rapiunt illud.
13 Mert minden próféta, és a törvény Jánosig ezt prófétálta.
Omnes enim prophetæ, et lex usque ad Ioannem prophetaverunt:
14 És ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.
et si vultis recipere, ipse est Elias, qui venturus est.
15 Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
Qui habet aures audiendi, audiat.
16 Kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak társaiknak:
Cui autem similem æstimabo generationem istam? Similis est pueris sedentibus in foro: qui clamantes coæqualibus
17 »Sípoltunk nektek és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.«
dicunt: Cecinimus vobis, et non saltastis: lamentavimus, et non planxistis.
18 Mert eljött János, aki nem eszik, nem iszik, és ezt mondják: Ördög van benne.
Venit enim Ioannes neque manducans, neque bibens, et dicunt: Dæmonium habet.
19 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsesség fiai igazolni fogják.“
Venit Filius hominis manducans, et bibens, et dicunt: Ecce homo vorax, et potator vini, publicanorum, et peccatorum amicus. Et iustificata est sapientia a filiis suis.
20 Ekkor elkezdett szemrehányást tenni azoknak a városoknak, melyekben a legtöbb csoda történt, hogy nem tértek meg:
Tunc cœpit exprobrare civitatibus, in quibus factæ sunt plurimæ virtutes eius, quia non egissent pœnitentiam.
21 „Jaj néked, Korazin! Jaj néked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek voltak, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
Væ tibi Corozain, væ tibi Bethsaida: quia, si in Tyro, et Sidone factæ essent virtutes quæ factæ sunt in vobis, olim in cilicio, et cinere pœnitentiam egissent.
22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint nektek.
Verumtamen dico vobis: Tyro, et Sidoni remissius erit in die iudicii, quam vobis.
23 Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek tebenned történtek, mind a mai napig megmaradt volna. (Hadēs g86)
Et tu Capharnaum, numquid usque in cælum exaltaberis? usque in infernum descendes. Quia, si in Sodomis factæ fuissent virtutes, quæ factæ sunt in te, forte mansissent usque in hanc diem. (Hadēs g86)
24 De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, mint neked.“
Verumtamen dico vobis, quia terræ Sodomorum remissius erit in die iudicii, quam tibi.
25 Abban az időben így szólt Jézus, és ezt mondta: „Hálát adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki.
In illo tempore respondens Iesus dixit: Confiteor tibi, Pater, Domine cæli et terræ, quia abscondisti hæc a sapientibus, et prudentibus, et revelasti ea parvulis.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.
Ita Pater: quoniam sic fuit placitum ante te.
27 Mindent nekem adott át Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelentetni.
Omnia mihi tradita sunt a Patre meo. Et nemo novit Filium, nisi Pater: neque Patrem quis novit, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare.
28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugtatlak titeket.
Venite ad me omnes, qui laboratis, et onerati estis, et ego reficiam vos.
29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek.
Tollite iugum meum super vos, et discite a me, quia mitis sum, et humilis corde: et invenietis requiem animabus vestris.
30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.“
Iugum enim meum suave est, et onus meum leve.
