< Márk 1 >

1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, 2 amint meg van írva a prófétáknál: „Íme, elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki elkészíti az utadat előtted; 3 kiáltó szava szól a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit!“ 4 János pedig előállt, és keresztelt a pusztában, prédikálva a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára. 5 És kiment hozzá Júdea egész tartománya és a jeruzsálembeliek is, és bűneikről vallást téve megkeresztelkedtek mindnyájan a Jordán vizében. 6 János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, és sáskát és erdei mézet evett, 7 és ezt prédikálta: „Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam. 8 Én vízzel kereszteltelek meg titeket, de ő Szentlélekkel keresztel meg titeket.“ 9 Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. 10 És amikor feljött a vízből, látta az eget megnyílni, és a Lelket, mint egy galambot őreá leszállani; 11 és szózat szólt az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.“ 12 A Lélek pedig azonnal elragadta őt a pusztába. 13 És negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt; és az angyalok szolgáltak neki. 14 Miután pedig Jánost tömlöcbe vetették, elment Jézus Galileába, és prédikálta az Isten országának evangéliumát, ezt mondván: 15 „Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.“ 16 Amikor pedig a Galileai-tenger mellett járt, látta Simont és az ő testvérét Andrást, amint a tengerbe hálót vetettek, mert halászok voltak; 17 és ezt mondta nekik Jézus: „Kövessetek engem, és én azt teszem, hogy embereket halásszatok.“ 18 Erre azonnal elhagyva a hálóikat, követték őt. 19 És onnan egy kevéssé előbbre menve, látta Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a hajóban azok is a hálókat kötözgették; 20 és azonnal elhívta őket. Ők pedig atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, elmentek őutána. 21 Ezután bementek Kapernaumba. És mindjárt szombaton bement a zsinagógába, és tanított. 22 Elálmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Azok zsinagógájában pedig volt egy ember, akiben tisztátalan lélek volt, és így kiáltott fel: 24 „Ah! Mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.“ 25 Jézus megdorgálta őt, és ezt mondta neki: „Némulj meg, és menj ki belőle!“ 26 A tisztátalan lélek megszaggatta őt, és hangosan kiáltott, és kiment belőle. 27 Mindnyájan annyira elálmélkodtak, hogy egymás között ezt kérdezgették: „Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és azok engedelmeskednek neki?“ 28 És azonnal az ő híre elterjedt Galilea egész környékén. 29 Ezután azonnal kimentek a zsinagógából, és Simon és András házához mentek Jakabbal és Jánossal együtt. 30 Simon anyósa pedig lázasan feküdt, és azonnal szóltak Jézusnak felőle. 31 És ő odamenve, megfogta a kezét, és fölemelte, úgyhogy a láz azonnal elhagyta őt, és szolgált nekik. 32 Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind őhozzá vitték a betegeket és az ördöngösöket; 33 és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34 És meggyógyított sokakat, akik különféle betegségekben sínylődtek; sok ördögöt kiűzött, és nem hagyta szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerték. 35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelt, kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott. 36 Simon pedig és a vele lévők utána siettek; 37 és amikor megtalálták őt, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.“ 38 Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk a közeli városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.“ 39 És prédikált a zsinagógákban, egész Galileában, és ördögöket űzött ki. 40 És jött hozzá egy bélpoklos, kérve és leborulva előtte, ezt mondta neki: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.“ 41 Jézus pedig könyörületességre indulva, kezét kinyújtva megérintette őt, és mondta néki: „Akarom, tisztulj meg.“ 42 És amint ezt mondta, azonnal eltávozott tőle a poklosság, és megtisztult. 43 És erősen megfenyegetve, azonnal elküldte őt, 44 és mondta néki: „Vigyázz, hogy senkinek semmit ne szólj, hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik!“ 45 Az pedig kiment, és elkezdte mindenfelé beszélni, és terjeszteni az esetet, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem kinn a puszta helyeken volt, és oda mentek hozzá mindenfelől.

< Márk 1 >