Márk 4
1 Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
Dann fing er wieder an, am Meer zu lehren. Da sammelten bei ihm sich große Scharen, so daß er ein Boot besteigen mußte und sich draußen auf dem Meer niedersetzte; die ganze Menge aber stand am Meer entlang am Land.
2 Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
Er lehrte sie viel in Gleichnissen. So sprach er in seinem Lehrvortrag zu ihnen:
3 „Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
"Höret! Seht: Der Sämann ging aus zu säen.
4 És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
Und als er säte, fiel ein Teil davon auf den Weg; die Vögel des Himmels kamen und fraßen es.
5 Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
Anderes fiel auf steinigen Grund, wo es nicht viel Erdreich gab. Rasch schoß es in den Halm, es hatte nämlich keinen tiefen Boden;
6 Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
doch als die Sonne aufgegangen war, wurde es versengt, und es verdorrte, weil es keine Wurzel hatte.
7 Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
Ein anderes fiel unter Dornen; die Dornen wuchsen auf und erstickten es, und so gab es keine Frucht.
8 Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
Ein anderes fiel auf guten Boden; es keimte, wuchs und brachte Frucht; es trug Frucht bis zu dreißig-, sechzig-, hundertfältig."
9 Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
Er fügte dann noch bei: "Wer Ohren hat zu hören, höre!"
10 Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
Als er allein war, fragten ihn die Leute, die bei ihm waren, sowie die Zwölf über die Gleichnisse.
11 Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
Er sprach zu ihnen: "Euch ist das Geheimnis des Gottesreiches anvertraut; doch jenen, die draußen sind, wird das alles nur in Gleichnissen mitgeteilt,
12 hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
damit sie mit offenen Augen sehen und doch nicht sehen, mit eigenen Ohren hören und doch nicht zur Einsicht kommen, damit sie sich nicht bekehren und Vergebung finden."
13 És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
Und weiter sagte er zu ihnen: "Ihr versteht dieses Gleichnis nicht? Wie wollt ihr alle anderen verstehen?
14 A magvető az igét hinti.
Der Sämann sät das Wort.
15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
'Auf dem Wege' liegt es bei denen, wo das Wort gesät wird; doch kaum, daß sie es gehört, kommt der Satan und nimmt das Wort, das in ihnen gesät ward.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
Und ähnlich ist es 'auf steinigen Grund gesät' bei denen, die, wenn sie das Wort gehört haben, es sofort mit Freuden aufnehmen;
17 de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
allein, sie haben in sich keine Wurzeln; denn sie sind unbeständig; kommt nämlich Trübsal oder Verfolgung um des Wortes willen, dann werden sie gleich irre.
18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
Andere sind die, wo es 'unter Dornen' gesät ward. Das sind die, die das Wort zwar hören;
19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
jedoch die Sorgen dieser Welt, der Trug des Reichtums und ähnliche Gelüste drängen sich herein, ersticken das Wort, und so bleibt es ohne Frucht. (aiōn g165)
20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
'Auf guten Boden' ward gesät bei jenen, die das Wort gehört und in sich auf genommen haben und Frucht bringen: dreißig-, sechzig-, hundertfältig."
21 Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
Des weiteren sprach er zu ihnen: "Läßt man sich wohl ein Licht bringen, um es unter einen Scheffel oder ein Bett zu stellen? Doch wohl, um es auf den Leuchter zu stellen.
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
Nichts ist verborgen, was nicht offenkundig werden, und nichts geheim, was nicht an den Tag kommen wird.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
Wer Ohren hat zu hören, höre!"
24 Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
Er sprach zu ihnen: "Gebt acht auf das, was ihr jetzt hört: Mit dem Maß, mit dem ihr messet, wird euch zugemessen werden; ja, wenn ihr hört, wird euch noch dreingegeben werden.
25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
Wer nämlich hat, dem wird gegeben werden; aber wer nicht hat, dem wird auch das, was er besitzt, genommen werden."
26 És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
Dann sprach er: "So ist es mit dem Gottesreich, wie wenn ein Mann den Samen übers Land wirft.
27 azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
Er schläft und wacht wieder auf, so Nacht für Nacht und Tag für Tag. Und die Saat sproßt und wächst; wie, weiß er selber nicht.
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
Von selbst trägt die Erde Frucht; Saatgrün zuerst, dann Ähre und dann in der Ähre volles Korn.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
Läßt es die Frucht zu, legt er sogleich die Sichel an: Die Erntezeit ist da."
30 Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
Und weiter sprach er: "Womit sollen wir das Gottesreich vergleichen, oder in welches Gleichnis sollen wir es kleiden?
31 A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
Es ist wie ein Senfkörnlein. Wenn man es in die Erde sät, ist es das kleinste unter allen Samenkörnern auf der Erde.
32 és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
Ist es aber gesät, so geht es auf und wird das größte unter allen Gartenkräutern; es treibt so große Zweige, daß unter seinem Schatten die Vögel des Himmels nisten können."
33 És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
In vielen solchen Gleichnissen verkündete er ihnen das Wort so, wie sie es eben fassen konnten.
34 Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
Ohne Gleichnis redete er nicht zu ihnen; war er dann allein, erklärte er alles seinen Jüngern.
35 Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
Am selben Tage, gegen Abend, sagte er zu ihnen: "Laßt uns hinüberfahren."
36 Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
Und sie schickten die Menge fort und nahmen ihn, so wie er war, mit in ihr Boot. Auch andere Boote fuhren mit.
37 Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
Doch da erhob sich ein gewaltiger Wirbelsturm; die Wogen schlugen in das Boot, und das Boot begann schon, sich zu füllen.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
Er befand sich hinten im Boot und schlief auf einem Kissen. Sie weckten ihn und riefen: "Meister, kümmert es dich nicht, daß wir zugrunde gehen?"
39 És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
Und er stand auf, gebot dem Wind und sprach zum Meere: "Schweig! Sei still!" Da legte sich der Wind, und es entstand lautlose Stille.
40 Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
Darauf sprach er zu ihnen: "Was seid ihr denn so furchtsam? Wie? Habt ihr noch immer keinen Glauben?"
41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
Und es befiel sie große Furcht; sie sprachen untereinander: "Wer ist wohl dieser, daß ihm Wind und Meer gehorchen?"
