Lukács 24
1 A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
The however on [the] first [day] of the week dawn very early to the tomb they came bringing that they had prepared spices (and certain with them. *K*)
2 A követ a sírról elhengerítve találták,
They found then the stone rolled away from the tomb.
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
(and *k*) Having entered (however *no*) not they found the body of the Lord Jesus.
4 Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
And it came to pass while (perplexing *N(k)O*) they about this that behold men two stood by them in (garment dazzling. *N(k)O*)
5 Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
Terrified then were becoming they and bowing (their faces *N(k)O*) to the ground they said to them; Why seek you the living among the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
Not He is here but He is risen! do remember how He spoke to you yet being in Galilee
7 Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
saying The Son of Man that it behooves to be delivered into hands of men sinful and to be crucified and on the third day to arise.
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
And they remembered the declarations of Him,
9 és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
And having returned from the tomb they related these things all to the eleven and to all the rest.
10 Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
It was now Magdalene Mary and Joanna and Mary the [mother] of James and the other women with them; (who *k*) were telling to the apostles these things,
11 De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
And appeared before them like folly the declarations (of them *N(k)O*) and they were not believing in them.
12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
But Peter having risen up he ran to the tomb, and having stooped down he sees the linen strips (lying *k*) alone and he went away in (himself *NK(o)*) wondering at that having come to pass.
13 Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
And behold two of them on same the day were going to a village being distant stadia sixty from Jerusalem whose name [is] Emmaus.
14 Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
and they themselves were talking with one another about all which having taken place these things.
15 És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
And it came to pass during the talking by them and reasoning that Himself (*k*) Jesus having drawn near He was walking along with them.
16 De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
but the eyes of them were held not to know Him.
17 Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
He said then to them; What words [are] these that you exchange with one another walking? And (they stood still *N(K)O*) looking sad.
18 Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
Answering now (the *k*) one (from of them *O*) (whose *k*) (name *NK(o)*) Cleopas said to Him; You yourself alone visit (in *k*) Jerusalem and not have known the [things] having come to pass in it in days these?
19 Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
And He said to them; What things? And they said to Him; The [things] concerning Jesus (of Nazareth, *N(k)O*) who was a man a prophet mighty in deed and word before God and all the people,
20 és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
that then delivered up him the chief priests and the rulers of us to [the] judgment of death and crucified Him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
We ourselves however were hoping that He himself it is who is about to redeem Israel. But indeed (also *no*) with all these things [the] third this day brings (today *ko*) away from which these things came to pass.
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
However also women certain out from us amazed us Having been (at dawn *N(k)O*) to the tomb
23 és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
and not having found the body of Him they came declaring also a vision of angels to have seen who say He [is] living.
24 El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
And went some of those with us to the tomb and found [it] so even as also the women said, Him however not they saw.
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
And He himself said to them; O foolish and slow of heart to believe in all that spoke the prophets;
26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
Surely these things it was necessary for to suffer the Christ and to enter into the glory of Him?
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
And having begun from Moses and from all the Prophets (He interpreted *N(k)O*) to them in all the Scriptures the [things] concerning (of Himself. *NK(o)*)
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
And they drew near to the village where they were going, and He himself (appeared *N(k)O*) farther to be going.
29 De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
And they constrained Him saying; do abide with us, for toward evening it is and has declined (now *no*) the day. And He entered in to abide with them.
30 És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
And it came to pass during the reclining of Him with them having taken the bread He blessed [it] and having broken [it] He was giving [it] to them.
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
Of them then were opened the eyes and they knew Him; And He himself vanished being seen from them.
32 Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
And they said to one another; Surely the heart of us burning it was within us as He was speaking with us on the road (and *k*) as He was opening to us the Scriptures?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
And having risen up on [that] same hour they returned to Jerusalem and they found (gathered *N(k)O*) the eleven and those with them
34 Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
saying that Indeed has risen the Lord and He has appeared to Simon.
35 Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
And they themselves were relating the [things] on the road and how He was known to them in the breaking of the bread.
36 Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
These things now when they are telling He Himself (*k*) (Jesus *K*) stood in midst of them and says to them; Peace to you.
37 Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
Having been terrified however and filled with fear having been they were thinking [themselves] a spirit to see.
38 Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
And He said to them; Why troubled are you and through why doubts do come up in (the heart *N(k)O*) of you?
39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
do see the hands of Me and the feet of Me that I myself am He himself; do touch Me and do see for a spirit flesh and bones not has even as Me myself you see having.
40 Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
And this having said (He showed *N(k)O*) to them the hands and the feet.
41 Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
Still now while are disbelieving they for the joy and amazement He said to them; Have you anything to eat here?
42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
And they gave to Him of a fish broiled part (and from honeycomb tablet. *KO*)
43 Elvette, és előttük megette.
And having taken [it] before them He ate [it].
44 Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
He said now (unto *no*) (to them; *N(k)O*) These [are] the words (of mine *NO*) which I spoke to you still being with you that it behooves to be fulfilled all things which written in the law of Moses and (in the *no*) Prophets and in [the] Psalms concerning Me.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Then He opened their mind to understand the Scriptures
46 És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
And He said to them that Thus it has been written (and thus it was necessary for *K*) Was to suffer the Christ and to rise out from [the] dead on the third day
47 És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
and to be proclaimed in the name of Him repentance (to *N(K)O*) forgiveness of sins to all nations (having begun *N(k)O*) from Jerusalem.
48 Ti vagytok ennek tanúi.
You yourselves (now *k*) (are *ko*) witnesses of these things,
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
And behold (I myself am sending *NK(o)*) the promise of the Father of Mine upon you. you yourselves however do remain in the city (Jerusalem *k*) until that you may be clothed with from on high power.
50 Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
He led now them out until (to *N(k)O*) Bethany, and having lifted up the hands of Him He blessed them.
51 És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
And it came to pass during the blessing by Him them He was separated from them and was carried up into heaven.
52 Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
And they themselves having worshiped Him returned to Jerusalem with joy great
53 És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
and were (through *N(K)O*) (all [times] *N(k)O*) in the temple (praising and *KO*) blessing God. (Amen *K*)
