Lukács 24
1 A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
But on the first day of the week, at dawn, they came to the place where his body had been put, taking the spices which they had got ready.
2 A követ a sírról elhengerítve találták,
And they saw that the stone had been rolled away.
3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
And they went in, but the body of the Lord Jesus was not there.
4 Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
And while they were in doubt about it, they saw two men in shining clothing by them:
5 Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
And while their faces were bent down to the earth in fear, these said to them, Why are you looking for the living among the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
He is not here, he has come back to life: have in mind what he said to you when he was still in Galilee, saying,
7 Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
The Son of man will be given up into the hands of evil-doers, and be put to death on the cross, and on the third day he will come back to life.
8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
And his words came back into their minds,
9 és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
And they went away from that place and gave an account of all these things to the eleven disciples and all the others.
10 Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
Now they were Mary Magdalene, and Joanna, and Mary, the mother of James: and the other women with them said these things to the Apostles.
11 De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
But these words seemed foolish to them, and they had no belief in them.
12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
But Peter got up and went to the place where the body had been put, and looking in he saw nothing but the linen cloths, and he went to his house full of wonder at what had taken place.
13 Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
And then, two of them, on that very day, were going to a little town named Emmaus, which was about seven miles from Jerusalem.
14 Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
And they were talking together about all those things which had taken place.
15 És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
And while they were talking and questioning together, Jesus himself came near and went with them.
16 De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
But their eyes were not open that they might have knowledge of him.
17 Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
And he said to them, What are you talking about together while you go?
18 Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
Then stopping, and looking sadly at him, one of them, named Cleopas, said to him, Are you the only man living in Jerusalem who has not had news of the things which have taken place there at this time?
19 Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
And he said to them, What things? And they said, The things to do with Jesus of Nazareth, who was a prophet, great in his acts and his words, before God and all the people:
20 és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
And how the chief priests and our rulers gave him up to be put to death on the cross.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
But we were hoping that he would be the Saviour of Israel. In addition to all this he has now let three days go by from the time when these things took place;
22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
And certain women among us gave us cause for wonder, for they went early to the place where his body had been put,
23 és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
And it was not there; then they came saying that they had seen a vision of angels who said that he was living.
24 El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
And some of those who were with us went to the place, and saw that it was as the women had said, but him they did not see.
25 Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
And he said, O foolish men! how slow you are to give belief to what the prophets have said.
26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
Was it not necessary for the Christ to go through these things, and to come into his glory?
27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
And he made clear to them all the things in the Writings, from Moses and from all the prophets, which had to do with himself.
28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
And they came near the town to which they were going, and he seemed as if he was going on;
29 De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
But they kept him back, saying, Do not go, for evening is near, the day is almost gone. And he went in with them.
30 És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
And when he was seated with them at table, he took the bread, and said words of blessing and, making division of it, he gave it to them.
31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
And then their eyes were open, and they had knowledge of him, but he went from their view.
32 Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
And they said to one another, Were not our hearts burning in us while he was talking to us on the way, making clear to us the holy Writings?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
And that very hour they got up and went back to Jerusalem, where the eleven and the others had come together.
34 Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
And they said to them, The Lord has truly come back to life again, and Simon has seen him.
35 Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
And they gave an account of the things which had taken place on the way, and how, when he gave them bread, they had knowledge of him.
36 Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
And while they were saying these things, he himself was among them, and said to them, Peace be with you!
37 Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
But they were full of fear, being of the opinion that they were seeing a spirit.
38 Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
And he said to them, Why are you troubled, and why are your hearts full of doubt?
39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
See; my hands and my feet: it is I myself; put your hands on me and make certain; for a spirit has not flesh and bones as you see that I have.
40 Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
And when he had said this, he let them see his hands and his feet.
41 Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
And because, for joy and wonder, they were still in doubt, he said to them, Have you any food here?
42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
And they gave him a bit of cooked fish.
43 Elvette, és előttük megette.
And before their eyes he took a meal.
44 Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
And he said to them, These are the words which I said to you when I was still with you, how it was necessary for all the things which are in the writings of Moses and the prophets and in the Psalms about me, to be put into effect.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
Then he made the holy Writings clear to their minds.
46 És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
And he said to them, So it is in the Writings that the Christ would undergo death, and come back to life again on the third day;
47 És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
And that teaching about a change of heart and forgiveness of sins is to be given to Jerusalem first and to all nations in his name.
48 Ti vagytok ennek tanúi.
You are witnesses of these things.
49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
And now I will send to you what my father has undertaken to give you, but do not go from the town, till the power from heaven comes to you.
50 Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
And he took them out till they were near Bethany, and lifting up his hands, he gave them a blessing.
51 És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
And while he was doing so, he went from them and was taken up into heaven.
52 Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
And they gave him worship and went back to Jerusalem with great joy.
53 És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
And they were in the Temple at all times, giving praise to God.
