< Lukács 21 >

1 Amikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják ajándékaikat a perselybe.
Un Savas acis pacēlis, Viņš redzēja bagātos savas dāvanas metam Dieva šķirstā.
2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két fillért dobott abba,
Un Viņš arī redzēja, ka viena nabaga atraitne divas artavas iemeta tur iekšā,
3 és így szólt: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott.
Un sacīja: “Es jums tiešām saku, ka šī nabaga atraitne vairāk ir iemetusi, nekā visi.
4 Mert azok mind a fölöslegükből adtak Istennek ajándékot, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.“
Jo šie visi no savas bagātības ir iemetuši pie tām Dieva dāvanām, bet šī no savas nabadzības ir iemetusi visu savu padomu, cik viņai bija.”
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, ő így szólt:
Un kādiem par Dieva namu runājot, ka tas esot izgreznots ar dārgiem akmeņiem un jaukām uzkārtām dāvanām, Viņš sacīja:
6 „Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket láttok, nem marad kő kövön, amelyet le nem rombolnának.“
“Laiks nāks, kad no tā, ko jūs redzat, ne akmens uz akmens netaps pamests, ko nenolauzīs.”
7 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez beteljesül?“
Un tie Viņam vaicāja sacīdami: “Mācītāj, kad tad tas būs? Un kāda tā zīme, kad šīs lietas notiks?”
8 Ő pedig ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő elközelgett! De ti ne menjetek utánuk.
Bet Viņš sacīja: “Pielūkojiet, ka jūs netopat pievilti. Jo daudzi nāks Manā Vārdā sacīdami: es tas esmu, un tas laiks ir tuvu klāt nācis. Tad nu neejat viņiem pakaļ,
9 Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.“
Bet kad jūs dzirdēsiet karus un dumpjus, tad neiztrūcinājaties, jo šim visam būs papriekš notikt, bet tūdaļ vēl nav tas gals.”
10 Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
Tad Viņš uz tiem sacīja: “Tauta celsies pret tautu un valsts pret valsti.
11 és mindenfelé nagy földindulások, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és nagy jelek tűnnek föl az égen.
Un lielas zemes trīcēšanas būs dažās vietās un bada laiki un mēri arī bailīgas lietas un lielas zīmes no debesīm notiks.
12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket. Átadnak titeket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
Bet pirms viss tas notiks, tie savas rokas jums pieliks un jūs vajās un nodos baznīcās un cietumos, un jūs vedīs priekš ķēniņiem un valdniekiem Mana Vārda dēļ.
13 De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.
Bet tas notiks jums par liecību.
14 Határozzátok el azért szívetekben, hogy nem gondoltok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre,
Tad nu apņematies savās sirdīs, nerūpēties iepriekš, kā jūs aizbildināsities.
15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
Jo Es jums došu muti un gudrību, kam nevarēs pretī runāt nedz pretī stāvēt neviens no tiem, kas pret jums ceļas.
16 Elárulnak titeket szülők és testvérek, rokonok és barátok is, és némelyeket megölnek közületek,
Bet jūs tapsiet nodoti arī no vecākiem un brāļiem un radiem un draugiem. Un tie citus no jums nonāvēs.
17 és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
Un jūs būsiet ienīdēti no visiem Mana Vārda dēļ
18 de fejetek hajszála sem vész el.
Un tomēr ne matam no jūsu galvas nebūs zust.
19 Béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.
Caur savu pacietību izglābsiet savas dvēseles.
20 Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg keríti be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített pusztulása.
Bet kad jūs redzēsiet Jeruzālemi visapkārt apstātu no karaspēka, tad zināt, ka viņas izpostīšana ir tuvu klāt.
21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda.
Tad lai bēg kalnos, kas ir Jūdu zemē, un lai steidzās projām, kas ir viņas vidū; un tie, kas uz laukiem, lai neiet tur iekšā.
22 Ezek ugyanis az ítéletnek napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amelyek meg vannak írva.
Jo šīs ir tās atriebšanas dienas, lai viss top piepildīts, kas ir rakstīts.
23 Jaj azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag e népre.
Bet, ak vai, tām grūtām un zīdītājām tanīs dienās, jo tur būs lielas bēdas virs zemes un dusmas par šo tautu.
24 Elhullnak a kard élétől, és foglyul vitetnek minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapossák, míg be nem teljesedik a pogányok ideje.
Un tie kritīs caur zobena asmeni un gūstīti taps novesti pie visām tautām, un Jeruzāleme taps samīdīta no pagāniem, tiekams pagānu laiki būs piepildīti.
25 „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön népek rettegnek tanácstalanul a tenger zúgása és forrongása miatt,
Un zīmes notiks pie saules, pie mēneša un pie zvaigznēm, un virs zemes tiem ļaudīm būs bail, un tie būs pārbijušies, un jūra un ūdens viļņi kauks.
26 és az emberek megdermednek a félelem és annak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erői megrendülnek.
Un cilvēki nīcin iznīks no bailības, gaidīdami tās lietas, kas nāks virs zemes, jo debess stiprumi kustināsies.
27 Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.
Un tad tie redzēs To Cilvēka Dēlu padebesī nākam ar lielu spēku un godu.
28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.“
Bet kad tas iesāks notikt, tad savas galvas paceldami skatāties uz augšu, tāpēc ka jūsu pestīšana jo tuvu nāk.”
29 Mondott nekik egy példázatot is: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát.
Un Viņš tiem sacīja vienu līdzību: “Uzlūkojiet vīģes koku un visus kokus!
30 Amikor már hajtanak, és ezt látjátok, ti magatok is tudjátok, hogy közel van már a nyár.
Tūdaļ kad tie izplaukst, tad jūs to redzēdami paši nomaniet, ka vasara jau tuvu.
31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa.
Tā tad arī, redzēdami šo visu notiekam, ziniet, ka Dieva valstība tuvu.
32 Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem lesz.
Patiesi, Es jums saku: šī cilts nezudīs, tiekams viss tas būs noticis.
33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.
Debess un zeme zudīs, bet Mani vārdi nezudīs.
34 Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és váratlanul ne lepjen meg titeket az a nap.
Bet sargājaties, ka jūsu sirdis nekļūst apgrūtinātas ar lieku ēšanu un ar zūdīšanos pēc uztura, un ka šī diena piepeši jums neuzbrūk.
35 Mert mint valami csapda, úgy lep meg mindenkit, akik e föld színén laknak.
Jo viņa nāks, kā kāds slazda valgs pār visiem, kas dzīvo pa visu zemes virsu.
36 Vigyázzatok azért mindenkor, és kérjétek, hogy kimenekülhessetek mindabból, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt.“
Tāpēc esiet modrīgi allažiņ un lūdziet, lai varat šim visam izbēgt, kas notiks, un pastāvēt Tā Cilvēka Dēla priekšā.”
37 Napközben a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment az Olajfák hegyére.
Un Viņš pa tām dienām bija Dieva namā mācīdams; un pa tām naktīm Viņš izgāja un palika tai kalnā, kas top saukts Eļļas kalns.
38 És kora reggel az egész nép hozzáment, hogy őt hallgassa a templomban.
Un visi ļaudis nāca agri no rīta pie Viņa Dieva namā, Viņu klausīties.

< Lukács 21 >