Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
І сталось одного з тих днів, як навчав Він народ у церкві та благовіствував, поприходили архиєреї та письменники з старшими,
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
і промовили до Него, кажучи: Скажи нам, якою властю се робиш? або хто дав Тобі власть сю?
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
Відказуючи ж рече до них: Спитаю вас і я про одну річ, і скажіть мені:
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
Хрещеннє Йоанове з неба було чи від людей?
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
Вони ж міркували в собі говорячи: Коли скажемо: З неба, казати ме: Чом же не поняли ви віри йому?
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
Коли ж скажемо: Від людей, то ввесь народ покаменує нас; певен бо він, що Йоан пророк.
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
І відказали, що не знають, звідкіля.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
А Ісус Їм рече: То й я не скажу вам, якою властю я се роблю.
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
Почав же до народу глаголати приповість сю: Один чоловік насадив виноградник, та й дав його виноградарям, та й від'їхав на довгий час.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
І післав у пору до виноградарів слугу, щоб з овощу винограднього дали йому; виноградарі ж, побивши його, відослали впорожні.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
І післав ще другого слугу; вони ж і того, побивши та обезчестивши, відослали впорожні,
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
І післав ще третього; вони ж і сього, поранивши, прогнали.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
Рече ж пан виноградинка: Що робити? пішлю сина мого любого: може, того побачивши, посоромлять ся.
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
Побачивши ж його виноградарі, казали між собою, говорячи: Се наслїдник; ходімо вбємо його, щоб наше було наслїддє.
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
І, викинувши його за виноградник, убили. Що ж робити ме пан виноградника?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
Прийде та й вигубить виноградарів сих, і дасть виноградник иншим. Почувши ж, сказали: Борони Боже!
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
Він же, поглянувши на них, рече: Що ж се написано? Камінь, що відкинули будівничі; сей став ся головою угла?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Всякий, хто впаде на той камінь, розібєть ся, на кого ж він упаде, розітре його.
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
І шукали архиєреї та письменники наложити на Него руки тієї години, та боялись народу; зрозуміли бо що до них приповість сю сказав.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
І, назираючи Його, післали підглядників, що видавали себе за праведних, щоб схопити Його на слові та віддати старшині та власті игемоновій.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
І питали вони Його, кажучи: Учителю, знаємо, що право говориш, і навчаєш, і не дивиш ся на лице, а по правді на путь Божий наставляєш.
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Годить ся нам кесареві данину давати, чи нї?
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
Постерігши ж їх підступ, рече до них: Що мене спокутуєте?
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
Покажіть менї денария. Чиє мав обличчє і надпись? Озвавшися ж сказали: Кесареве.
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
Він же рече їм: Оддайте ж оце кесареве кесареві, а Боже Богові.
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
І не могли вони схопити Його на слові перед народом; і, дивуючись одповіддю Його, мовчали.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
Приступивши ж тоді деякі з Садукеїв, котрі перечять, шо є воекресеннє, питали Його,
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
говорячи: Учителю, Мойсей написав нам: Коли чий брат умре, мавши жінку, й сей бездітний умре, щоб узяв брат його жінку й воскресив насїннє братові своєму.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
Сім оце братів було; й первий, взявши жінку, умер бездітний.
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
І взяв другий жінку, та й сей умер бездітний.
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
І третій узяв її, та й не зоставили дітей, і повмирали.
32 Ezután meghalt az asszony is.
Опісля ж усїх умерла й жінка.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
Оце ж у воскресенню кому з них буде жінкою? сім бо мали її за жінку.
І відказуючи рече їм Ісус: Сини сьвіту сього женять ся й видають заміж: (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
которі ж удостоють ся дождати віку того й воскресення з мертвих, ті нї женять ся анї віддають заміж: (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
бо ані вмерти не можуть, рівні бо ангелам і сини вони Божі, воскресення синами бувши.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
А що встають мертві, то й Мойсей показав коло купини, як зве Господа Богом Авраама, й Богом Ісаака, й Богом Якова.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Бог же не мертвих а живих, всї бо Йому живуть.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
Озвавши ся ж деякі з письменників, казали: Учителю, добре глаголав єси.
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
І більш не сьміли питати Його нї про що.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
Рече ж до них: Як се кажуть, що Христос син Давидів?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
А сам Давид говорить у книзї псальм: Рече Господь Господеві моєму: Сиди по правиці в мене,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
доки положу ворогів Твоїх підніжком ніг твоїх.
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
Давид оце Господом Його зве: як же Він син Його?
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
Як же слухав увесь народ, рече ученикам своїм:
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
Остерегайтесь письменників, що бажають ходити в шатах, та люблять витання на торгах, та перві сїдалища по школах, та перві місця на бенкетах;
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
що жеруть доми вдовиць, і для виду довго молять ся. Сї приймуть ще тяжчий осуд.
