Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
И кад Он у један од оних дана учаше народ у цркви и проповедаше јеванђеље, дођоше главари свештенички и књижевници са старешинама,
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
И рекоше Му говорећи: Кажи нам каквом власти то чиниш? Или ко ти је дао власт ту?
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
А Он одговарајући рече им: и ја ћу вас упитати једну реч, и кажите ми:
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
Крштење Јованово или би с неба или од људи?
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
А они помишљаху у себи говорећи: Ако кажемо с неба, рећи ће: Зашто му дакле не веровасте?
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
Ако ли кажемо од људи, сав ће нас народ побити камењем; јер сви вероваху да Јован беше пророк.
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
И одговорише: Не знамо откуда.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
А Исус им рече: Ни ја вама нећу казати каквом власти ово чиним.
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
А народу поче казивати причу ову: Један човек посади виноград, и даде га виноградарима па отиде на подуго времена.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
И у време посла к виноградарима слугу да му даду од рода виноградског; али виноградари избише га, и послаше празног.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
И посла опет другог слугу; а они и оног избише и осрамотивши послаше празног.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
И посла опет трећег; а они и оног ранише, и истераше.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
Онда рече господар од винограда: Шта ћу чинити? Да пошаљем сина свог љубазног: еда се како застиде кад виде њега.
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
А виноградари видевши њега мишљаху у себи говорећи: Ово је наследник; ходите да га убијемо да наше буде достојање.
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
И изведоше га напоље из винограда и убише. Шта ће дакле учинити њима господар од винограда?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
Доћи ће и погубиће ове виноградаре, и даће виноград другима. А они што слушаху рекоше: Не дао Бог!
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
А Он погледавши на њих рече: Шта значи дакле оно у писму: Камен који одбацише зидари онај поста глава од угла?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Сваки који падне на тај камен разбиће се; а на кога он падне сатрће га.
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
И гледаху главари свештенички и књижевници у онај час да дигну руке на Њ; али се побојаше народа, јер разумеше да њима ову причу каза.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
И пажаху на Њега, и послаше вребаче, који се грађаху као да су побожни: не би ли Га ухватили у речи да Га предаду поглаварима и власти судијиној.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
И упиташе Га говорећи: Учитељу! Знамо да право говориш и учиш, и не гледаш ко је ко, него заиста учиш путу Божијем:
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Треба ли нам ћесару давати харач, или не?
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
А Он разумевши њихово лукавство рече им: Шта ме кушате?
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
Покажите ми динар; чији је на њему образ и натпис? А они одговарајући рекоше: Ћесарев.
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
А Он им рече: Подајте дакле шта је ћесарево ћесару, а шта је Божије Богу.
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
И не могоше речи Његове покудити пред народом; и дивише се одговору Његовом, и умукоше.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
А приступише неки од садукеја који кажу да нема васкрсења, и питаху Га
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
Говорећи: Учитељу! Мојсије нам написа: Ако коме умре брат који има жену, и умре без деце, да брат његов узме жену, и да подигне семе брату свом.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
Беше седам браће, и први узе жену, и умре без деце;
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
И узе други жену, и он умре без деце;
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
И трећи је узе; а тако и сви седам; и не оставише деце, и помреше;
32 Ezután meghalt az asszony is.
А после свих умре и жена.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
О васкрсењу дакле кога ће од њих бити жена? Јер је она седморици била жена.
И одговарајући Исус рече им: Деца овог света жене се и удају; (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
А који се удостоје добити онај свет и васкрсење из мртвих нити ће се женити ни удавати; (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
Јер више не могу умрети; јер су као анђели; и синови су Божији кад су синови васкрсења.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
А да мртви устају, и Мојсије показа код купине где назива Господа Бога Авраамовог и Бога Исаковог и Бога Јаковљевог.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
А Бог није Бог мртвих него живих; јер су Њему сви живи.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
А неки од књижевника одговарајући рекоше: Учитељу! Добро си казао.
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
И већ не смеху ништа да Га запитају. А Он им рече:
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
Како говоре да је Христос син Давидов?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
Кад сам Давид говори у псалтиру: Рече Господ Господу мом: седи мени с десне стране,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
Док положим непријатеље твоје подножје ногама твојим.
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
Давид дакле Њега назива Господом; па како му је син?
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
А кад сав народ слушаше, рече ученицима својим:
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
Чувајте се од књижевника, који хоће да иду у дугачким хаљинама, и траже да им се клања по улицама, и првих места по зборницама, и зачеља на гозбама;
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
Који једу куће удовичке, и лажно се моле Богу дуго. Они ће још већма бити осуђени.
